Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mikor 4 éves voltam, azt kérdezték tõlem, hogy mi akarok lenni. Én meg azt feleltem, hogy hercegnõ vagy éppen énekes. Pár év múlva ismét megkérdezték, erre én ugyanezt feleltem. De felnõttem és komoly válaszokat várnak, de tudom, hogy nem annak jött el az ideje, hogy mindent tökéletesen csináljak, hanem hogy hibákat kövessek el.
Talmud
Halk léptek oly csendesek, hogy hozzá képest az esőcseppek az aszfalton úgy zengenek, akár a becsapódott bombák.. de te ne erre figyelj, csak hogy indulj..menj..kezd újra,merj..!
Ha jobban belegondolunk, van egy tökéletes kiskapu a "míg a halál el nem választ" fogadalom kikerülésére. Senki nem definiálta még eddig a veszteség tárgyát, ennélfogva vakon elfogadjuk azt, hogy ha a kialakult kötődés meghal, teljességgel el is választ minket egymástól.
Lesz olyan is amikor már nem lesz melletted,nem néz rád úgy,mint a legféltettebb kincsére és talán már nem is vesz észre...már csak egy leszel azok közül akiknek egykor azt mondta:szeretlek és ne félj, ne legyenek kétségeid attól,hogy nem vigyázok rád...már csak egy leszel de idővel már az az egy sem.Csak emlék marad az, ahogy szemedbe néz, ahogy megsimogat..de eljött az, amikor te is egy szép emlékként gondolsz vissza azokra az időkre...
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.
Néha elegem van a világból, akkor úgy eltűnnék belőle,
Olyankor úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre.
Eltűnnék végre, beleolvadva az alkonyodó égbe,
Hogy aztán rám boruljon a halál koromfekete sötétje
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Az élet rövid ahhoz, hogy eljátszunk egy szerepet, amit saját magunk vagy a környezetünk ránk erőltet. Élni kell amíg lehet és megpróbálni önmagunk lenni, nem pedig az, akit mások elvárnak tőlünk...
Valaki külső szemmel azt hiheti,
hogy eldobod az életed.
De te mosolyogva vállalod döntésed,
mert teljes szívedből érzed:
most kaptad vissza.
/ Senna Hikari Kaien /
Ezek már csak áthúzott sorok a naplómba,
Mikor szeretettel gondolok azokra a napokra.
Mikor még szépnek láttam az életet,
S nem sírtam el magam mikor gondolatom feléd tévedt.
Ha sírtam is, csak örömkönnyek voltam azok,
Mert tudtam én neked fontos vagyok.
Aztán teltek múltak a napok,
S már nem örömkönnyek voltak azok.
A magány könnyei, mert Te azzá tettél,
Mert valaki mást jobban szerettél.
Kinek nevét szívesebben ejted,
Kinek száját csókolni jobban mered.
Mert ő fontosabb lett Neked,
S már nem érdekelt mi van velem.
Csak egyet nem értek, és kérlek erre válaszolj!
Ő miért volt jobb, miért őt szeretted jobban?!
Tán ha rá gondoltál szíved nagyobbat dobbant?!
De hát már mindegy, feleslegesek a sorok,
Felesleges minden szó, melyet mondani akarok.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló