Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az életem során rá kellett jönnöm , hogy a jó dolgok is elromlanak . Az emberek is eltűnnek mellőlem, akikben bíztam vagy éppen tiszta szívvel szerettem ! De pont ezek a dolgok juttattak el arra a pontra ,hogy élni mindig érdemes . Mert minden napban vagy éppen egy percben történnek szép dolgok és várnak még engem is csodák !
Talmud
Örökre bennem élsz, de már nem velem, mindig az életem része maradsz , de a mi közös utunk itt véget ér . Te nem akartál menni, de maradni sem bírtál . Én elengedem, kezed a szívem egy része úgyis veled megy ! Intsünk egymásnak búcsút kedvesen, ne vájjunk el gyűlölettel. Emlékezz rám szeretettel. Ha néha hiányzom , csak keress fel .
Köszönd meg annak aki a porig alázott , köszönd meg annak ki megbántott . Mert általuk lettél az aki vagy , kinek nem ártanak az üres szavak !
Igen légy mindig önmagad , ne hagyd, hogy letörjék a szárnyadat . Harcolj az igazadért és védd meg ami a tiéd . Légy bátor és húzd ki magad . Attól hogy nem lettél egy barbi alkat , egyedi vagy !
Eltűnt minden,minden mit szerettem,
Vége van mindennek,amin régen még nevettem.
Régen más volt,nevetgéltünk,beszélgettünk,
De már vagy egy hónapja egy csókot sem ejtettünk..
Mióta velük vagy más lettél,
És nem az aki megtetszettél.
Belevisznek téged minden szar dologba,
Érted mondok imát éjszakánként zokogva!
Nem tudom, miért lett mindez így egyszerre,
De nem lehetsz büszke minden egyes tettedre....
Kedves ne engedj el még szoríts erősen magadhoz,
hadd tartson melletted a vágy.
Aztán könnyes szemekkel engedjél ha mennem kell tovább.

Ha végleg el kell engednem egyszer majd a kezed.
S becsukom örökre a beteg fáradt szemem.
Küldök neked egy utolsó csókot.
De már onnan egyedül kell mennem a hosszú úton tovább.
Könnyeiddel te törölgeted le az emlékünk legszebb porát.
Hajdúbagoson céltalanul némán bolyongok a lassan sárgulni készülő nyárfák alatt.
Az égből nagy cseppekben esik rám az eső,
lábam alatt zizzen a földre lehullott avar.
Az emlékeid jutnak eszembe ami mélyen felkavar.

A bús arcomon érzem a csókod ízét.
Amit állandóan ver a sors,
fák között pedig a csendes eső.
Képzeletben mellettem vagy látom az arcodat, látom a vidám mosolyt az ajkad szögletén.
Megakarlak simogatni,
de arcod hirtelen eltűnik mert esőt fúj szemembe a szél.
Volt az életedben olyan dolog, amihez nagyon ragaszkodtál, úgy, ahogy rajtad kívül senki más? Volt olyan dolog ami miatt egyedül Te harcoltál, s rajtad kívül mindenki MÁST akart? Úgy gondolhattad akkor, mindezt széllel szemben tetted, talán megtiportak, meg is aláztak, amiért kitartottál elveid mellett. És lám mégis eljött az a pillanat, magad, de az ellenségeid sem hitték sohasem, hogy egyszer, talán nagyon rövid időn belül, pont Ők lesznek azok, akik azért a MÁS-ért kell hogy harcoljanak, azért, amiért eddig ezt Te tetted. És lehet, hogy az a fa, amit eddig jó alaposan kivágtak, savat öntöttek köré, gyökereit is elvagdosták, soha többé nem fog kihajtani. De mindegy, ez már nem a Te dolgod. A Tiéd csak az, hogy végignézd, hogyan harcolnak azért, amit elpusztítottak. Azért, amiért talán neked sokkal nagyobb energiával kellett volna megdolgoznod. S most hátradőlve az első sorból nézheted, ahogyan kapirgálnak a savval körülöntött, gyökereit elvágott fa körül, hogy hátha találnak még egy élő hajtást, amibe belekapaszkodhatnak.
Akkor vagy a legerősebb, ha már tudsz dönteni. Ismered a döntéseid következményeit úgy általában. Lehet, hogy mindig rosszul döntesz? Ezt érzed? Nem az a lényeg, hogy mi van utána, hanem az, hogy volt elég bátorságod egyáltalán dönteni. Ez az igazi erő. Aki erős megy, aki gyenge marad. Akkor is, ha Ő, aki azt hiszi ő az erősebb, aki próbál uralkodni rajtad, aki elvár, aki kér, de sosem ad, aki irányít... nem Ő az erős, hanem Te. Választhatsz a jó és a rossz, az áldás és a nyűg, a gyomorgörcs és a nyugalom között. Ha csak erre gondolsz, és magadban listát készítesz, csak ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal kapcsolatban, rájössz, nem lehetsz áldozat. Egy életed van, s Te nem áldozatnak születtél. Hanem az Életre. Ezt tartsd észben...
Ahogy múlnak az évek, egyre csak rájössz, hogy voltak az életedben olyanok, akik jöttek, aztán mentek, akik beléptek, maradtak egy kicsit, majd leléptek, és olyanok, akik a mai napig ugyanazok mint a legeslegelején. Akik a mai napig jelen vannak, nem hagynak el, szeretnek, megértenek, és nem utolsósorban elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ott vannak amikor fáradtságtól nyúzott ábrázatoddal nyitod az ajtót, vagy amikor tiszta lelkülettel, nyitott szívvel és ölelő karjaiddal fogadod őket boldogságtól repesve. De sohasem színlelve. És ezt becsülik benned. Hogy nekik kitárulkozol, levetkezed összes gátlásodat, és teljes természetességedet adod ajándékul. Azt amit rajtuk kívül más nem ismer. Más nem ismerhet, csak azok akik most is melletted vannak, akik nem csak mondják, hogy ők a barátok, hanem azok is. Akik védenek, óvnak téged, vagy éppen finoman célzott kritikákkal építenek. Ők azok akik sosem mennek el. Akik mindig maradni fognak. Akár legyél itt, akár száz meg száz mérföldre, túl az Óperencián.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló