Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Te, amikor nem vagy mellettem kihalt, üres a lelkem.
Akkor is, ha daloló hangocskád nem észleli fülem.
Dadogva elakad lélegzetem, megdobban a szívem.
Reszkető vággyal Rád gondolok Édes, Kicsi-szerelmem.
Talmud
Az emberben rejlő képességek határtalanok, tehát mindig van új és új terület, ez nem egy tól-ig intervallum, hanem egy állandó egymásra épülő folyamat. Olyan mint az internet, elindulsz egy irányba és nem is emlékszel honnan kezdted. Választhatsz, hogyan folytatod tovább, csak legyen rá időd, hogy észrevedd magad, mielőtt elketyeg az élet feletted.
Élet,
Szerelem…egy természetfeletti érzés mely egyszerre tesz gyengévé és erőssé… ettől lehetsz a világon a legboldogabb, vagy éppen emiatt a legszomorúbb…amikor beteljesül, semmi sem hiányzik, amikor pedig vége lesz, végtelen üresnek érzed magad nélküle…és folyamatosan benned vannak azok a kérdések amikre talán sosem kapsz választ…miért hagyott, el mikor mindennél jobban szerettem és soha nem akartam mást? Miért érzem még mindig úgy, hogy ő az igazi?- talán mert így van…vagy egyszerűen csak játszik velem az élet… vagy azért nem kapom vissza és hiszem ezt mert majd találkozok valaki mással, aki ugyanezt műveli az érzéseimmel, és talán örökre velem marad? Nem tudom…
Mikor elhagytál, akkor láttam a fényt az alagút végén. Én láttam az enyhet adó, mámorító szellemlétet. De fel kellett ébrednem! Rá kellett eszmélnem, nekem van még időm e vidéken...
Rengeteg ember próbálta már megfogalmazni, kiket is nevezünk barátnak. Sokan azt hiszik, hogy ugyanaz mint a haverok, pedig ez teljesen más. A haverokkal jól érezheted magad, a haverokkal hülyéskedhetsz, a haverok veled együtt nevetnek. A barátokkal is megteheted ezeket, de ők nem csak a boldog perceken osztoznak veled, hanem a szomorúakon is.. Amikor minden erőddel azon vagy, hogy ne mutasd ki a külvilágnak, hogy belül szomorú vagy, és csak mosolyogsz, ők akkor is tudják, hogy valami nincs rendben. Ők soha nem hazudnak neked, és pont azért vannak, hogy melletted legyenek mindig. Ők készen állnak arra, hogy megvigasztaljanak téged ha szükséged van rá, és, hogy te is adhass nekik valamit magadból. Ők soha nem fordulnak ellened, és mindig kiállnak melletted. Elég ha csak a szemedbe néznek, és tudnak mindent. Nem hagynak magadra amikor nagyon egyedül érzed magad, és a legfontosabb:

Ők nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ők nem hiszik el rólad a hazug pletykákat, őrájuk örökre számíthatsz, mert ők az igazi barátok...
A Barátság egy szó, egy gondolat, egy érzés, egy hely a szívedben. Barátodnak mondod azt az embert, akihez valami kis szállal fűződsz, viszont a barátságotokat is átfűzi egy erős szakíthatatlan szál, ami akár örökké és tarthat. S van olyan, amikor ez a szál, egy gyenge kis cérna, melyet eddig és még ezután is csak az érdek tartott össze. De én úgy érzem, hogy az a szál, ami az én kis barátomhoz fűz erős, és szakíthatatlan.
Mert ha én sírok, valahol a szívében ő is együtt zokog velem.
Mert ha Boldog vagyok, akkor ő is az lesz velem.
Mert ha kiöntöm neki a szívemet, végighallgat, nem szól közbe, nem dörgöli az orrom alá, hogy nem kellett volna, vagy teljesen bolond vagy, csak hallgat némán, nem próbál segítséget adni, hisz nem kértem rá, csak a mondanivalóm után, együtt élvezi a csendet velem.
Mert egy barát, akit a legerősebb szálak fűznek hozzád, kiolvassa a szemedből minden ki nem mondott szavad.
Mert az a barát mindig emlékszik, akár az örök időkig veled arra hogyan ismeretétek meg egymást.
Mert ő már akkor is a barátom volt, mikor nem ismertem.
Mert a szívem már akkor is tudta, hogy van számára ott egy üres hely. Egy olyan, amely csak az övé, amit más nem foglalhat el.
Erre az érzésre, mondják a nagy okosok, hogy BARÁTSÁG. Bár ezt egyetlen szóval sem lehet igazán kifejezni. Még a szeretlek szó sem bír, olyan erősséggel, mint amilyen erősen az a száll össze tartja azt a két embert.
A Barátság egy gondolat is, vagy akár ezer másik, mert a barátodra mindig gondolsz.
Ha szomorú vagy. Ha szerelmes vagy. Ha boldog vagy. Ha álmodsz. És Bármikor bármilyen helyzetben eszedbe jut az, rá nem kell sose téged emlékeztetni. Mert akkor is ott van veled, amikor nem látod, amikor nem érzed közvetlen törődését. Csak csupán, az hogy létezik valahol a nagyvilágban egy olyan ember, aki megért, és szeret, és bátran vállalja azt h a barátod lehet.
Remélem te is így gondolsz rám, mint egy Igazi Barátra.
Tudod nem csak a szerelemben, lehet várni az igazira. A Barátságban is van egy ugyan olyan igazi, akit megálmodtál magadnak, akivel leéled az egész életed önzetlen szeretetben.♥
Mama köszönöm Neked, mert életet adtál nekem.
Köszönöm, mert felneveltél, hogy ember lett belőlem.
Köszönöm azt is, mert mindig óvtál a nyárban, télben,
Féltő gonddal vigyáztál, hogy engemet baj ne érjen.
A barátod vagyok, aki ugyan láthatatlan a számodra, de mindig ott van melletted, és kíséri, vigyázza a lépéseidet. Érezd, hogy bármikor hívhatsz, én ott vagyok, hogy segítsek. Csodákat ugyan nem fogok véghezvinni neked, de ÉN VAGYOK A FÉNY benne, amely maga a csoda, amely minden dolog véghezvitelére képes.
Matek óra van, én mellette ülök. Nézem a gyönyörű szemét, a szép kezét. ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond"legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak. Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én oda adom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír..., mert szakított a barátnőjével én megvigasztalom, ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog..., Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, az arca, gyönyörű. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:" Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."
Fehérbe öltözött a táj, készül a zord Faggyal a nász,
Ágyat vet a Hó leány, - este érkezik a Fagykirály.
Elmúlott a gigászi nász dermedté lett a fehér táj
Uralja a környéket szerte - a sejtelmes köd homály.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló