Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Azt kívántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelőtt ezt hogy
értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesíteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak,
amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem,
éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme.
Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban
maradjon.
„Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól
a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok,
mint egy nyomat a papíron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszítették, és beletapostam a fékbe,
mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amíg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat
a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott.
talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni -
vissza tudok majd emlékezni arra a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha
lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy
annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint
amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd így fogom látni.De mi van
akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és
visszafordíthatatlan?Szorosan összeszorítottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam
kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen ígéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az
ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem.
A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már
teljesen felismerhetetlen lettem. Még kívülről is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen
fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a
sápadt bőrömhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpírnak is. De
nem voltam szép, és valószínűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna?
Ez őrültség. Ez egy olyan ígéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy ígéret, ami abban a
pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az
élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az
ígéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan ígérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg
is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a
vakmerőséget, és arra sem hogy ne legyek ostoba.
Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy
reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben
lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele
volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam
a kínzó emlékektől. vakmerőnek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami
nekem van. de azt kívántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha
nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.
Talmud
Vannak dolgok, amiket meg kell ragadni, méghozzá két kézzel. Az élet nagyon rövid tud lenni.
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
..hogy az legyél ami lenni akarsz! Nincsen korlátozva az idő,
bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz vagy maradhatsz a régi..
nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem, te tele leszel jóval.. remélem, látsz majd olyanokat amin ledöbbensz..remélem érzel olyat,
amit addig még sosem éreztél..remélem, találkozol emberekkel,
akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz
amire majd büszke lehetsz! De ha mégsem, remélem lesz erőd...hogy újra elkezd.
Az érző lényeknek a megvilágosodáson kívül nincs más célja. Nem akarok senkit elbátortalanítani az élettől, de ez a legfontosabb az emberi életben. Megpróbálhatsz gazdag lenni, de akkor mi van? Tételezzük föl, lehetnél egy sikeres politikus vagy elnök, vagy valami hasonló, de akkor mi van? A probléma ugyanaz, nem? Egyszerűen nincs más cél. A Dharma a legjobb, amit követhetsz. Ezért mondom azt, hogy ha lassan haladsz is előre, a Dharmának nagyobb a jelentősége, mint bármi másnak.


Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincsen korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi. Nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem te tele leszel jóval! Remélem látsz majd olyanokat amin ledöbbensz. Remélem érzel olyat amit addig még sosem éreztél. Remélem találkozol emberekkel akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz erőd ...hogy újra elkezd.
Soha ne akarj különb lenni másnál. De mindig akarj különb és több lenni tegnapi önmagadnál.
Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy - és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk -, az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része.
Nem teheted boldoggá az embereket a te metódusod szerint, hagynod kell őket boldoggá, vagy boldogtalanokká lenni a maguk módján.
Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló