Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Elveszett sok régi álom veled érzem megtalálom
Szól egy hang a messzeségben: Te hozzám tartozol!
Elszakított régi emlék, ha kérnéd mindig veled lennék,
vérvörösre izzik tőled a nyugvó messzeség.
Talmud
"Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé... Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét? "
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele. Egészen addig, míg el nem veszik tőle. Legyen az a politikai tömegek hatalma, vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett. Mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen. Még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőség nélkül maradni, teljesen erőtlennek érezni magunkat, hát az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.
Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád, hogy ez Ő
Csak el kéne hinned,
És úgy kellenék neked, mint a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Sokszor biztos bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak
„Tudom milyen ha az ember olyan kicsinek és jelentéktelennek érzi magát amennyire csak lehet,és hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken amikről nem is tudsz..és mindegy hány pohár chardonney iszol meg a barátnőiddel.Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod hogy mit rontottál el vagy hogyan hihetted egyetlen percre is hogy boldog vagy,hogyan érthetted félre a dolgot,és néha még meg is győzöd magad arrólhogy észhez tér és becsönget hozzád és ezek után bármennyire is sokáig tartott...tovább lépsz....”
Úgy tettem, mintha az én világom továbbra is a mi közös világunk volna. De kellemetlennek éreztem a színlelést.
„-Piros virág, kék tüske. Piros virág, kék tüske. Bárcsak ne lennék színvak!”
„Kivel vagyunk elszámolásban? Rá kell jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással. Belső ügyeinkben nincs külső felelősségre vonás, büntetés vagy jutalom. Magunk ítélünk magunk felett. De ebben az ítélkezésben nem szabad értelmetlenül kegyetlennek lenni magunkhoz - így másokkal is elfogadóbbak tudunk majd lenni. Meg kell értenünk, hogy cselekedeteink, karakterünk, érzéseink, gondolataink már magukban hordják összes jó és rossz utóhatásukat. Elkerülhetetlenül végigéljük valamennyit. Ezért értelmetlen minden utólagos önkínzás és öntetszelgés: Azzal, hogy el kell vállalnunk viselkedésünk következményeit - már lezárultak a számlák.”
"Elértem hát a végére. Sohasem fogom befejezni a történetemet, mert a befejezés olyasmi volna, amellyel képtelen lennék szembenézni. Reményt tápláltam ott, ahol minden remény meghalt már, amiért is szégyen és sötétség lett osztályrészem. Elűztek, és a visszaút örökre bezárult mögöttem, bármennyire kétségbeesetten keresem is.
Azt hittem, elmesélhetem, de az egész világ kopárnak tűnik. Saját önhittségem miatt veszítettem el azt, amelyről nagyon kevesen mernének egyáltalán álmodozni is - olyasmire vetemedtem, melytől még az istenek is iszonyodnának."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló