Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ne higgyen az ígéreteknek! A világ tele van velük: gazdagság, megváltás, örök élet, örök szerelem. Egyesek azt hiszik, bármit megígérhetnek, mások bármit készségesen elhisznek egy jobb élet reményében... Aki könnyelműen ígérget, és aztán nem tudja teljesíteni az ígéreteit, tehetetlennek és sikertelennek érzi magát, s ugyanez történik azzal is, aki az ígéretekbe kapaszkodik.
Talmud Hazugság,
És leplezetlenül sírni kezdett...de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt.
Fájdalom,
~ Mondd csak, Nana. Ha lenne esély arra, hogy mi ketten örökké egymás mellett maradjunk, megragadnánk az alkalmat? Vagy hagynánk az egészet, és próbálnánk egy magunk választotta férfi mellett boldog életet élni? ~

(...)

~ Nem tudom a kérdésedre a választ, Hachi. Nem tudom, hogy képes lennék-e Ren nélkül élni, hisz a testi élvezeteket te nem tudnád pótolni. Ahogy én sem neked. Rá vagyunk kényszerülve azokra, akiket választottunk. De az biztos, hogy én nem tudnálak téged még egyszer elengedni. Nem engedem meg, hogy még egyszer elmenj mellőlem. ~
-Ha én újra kezdhetném az életem és válaszhatnék,akkor egy pillangó lennék egy mezőn.Te mi lennél?
-Én meg a mező lennék telis-tele virággal és megengedném,hogy ott repkdej,így mindig barátok maradhatunk.
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele…
Az élet? Nem más mint egy hosszú,végtelennek tűnő poros országút..hogy mi a mi dolgunk?Végig menni rajta,még akkor is ha időnként rögös ha időnként nehézkes..vannak sorsdöntő elágazások amiknél meg-meg állva eldönthetjük, hogy tovább akarunk menni?..vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább?..mikor letérsz egy mellékútra és azt választod sajátoddá..időnként amint haladsz vissza-vissza nézel..mert az emlékek húznak, de tudod hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje és hogy az újra voksoltál..ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned,bíznod és várnod hogy ez az út jobb lesz,szebb lesz, reményteljesebb ..úgy válaszd meg útjaidat hogy ne felejtsd el..egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához..de addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt amelyiket igazán a tiednek érzed...
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
Ki az, aki ne szeretne (szépség) királynő lenni? Ha nem szeretnék az lenni, nem lennék itt. A korona álmaim megvalósulását jelentené. Benne lennék az újságokban, a divatmagazinokban és a tévében is. Például nagyon szeretnék színésznő lenni, ha én lennék a szépségkirálynő, minden könnyebben menne. A drogkereskedők, azok nagyon jó emberek, mert rengeteget segítenek a szegényeken. Udvarias emberek és roppant keményen dolgoznak, hogy többre vigyék.
Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló