Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!
Talmud
Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
el?zi lelkünk bánatát,
akinek egyszer? jelenléte elég,
hogy vidámak,
és nagyon boldogak legyünk.
Egyetlen kötelességünk az életben - amelyet mindennél jobban elhanyagolunk - az, hogy boldogok legyünk.
Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.
Az idő múlik, de ez nem zökkenthet ki a minket a kerékvágásból. Az a fő, hogy be legyünk írva az illanó idő könyvébe.
„Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!”
”Egyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira, mint azt, hogy boldogok legyünk.”
„Ne törekedjünk hiába a víznek hegy ellen vitelére, s ne reméljük, hogy a teher felfelé essék; de eszközöljük inkább azt, hogy nemcsak tiszteletre, de még barátságra, sőt szeretetre méltóak is legyünk, hogy tapasztalásaink, szebb szokásaink s öntartásunk társaságunkat kívánatossá, mulatságossá és bájolóvá tegye.”
Ha szeretsz ad a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.
Van egy gyöngyszem a kék tenger alján. Kagylóba zárva, mélység morajában. Lemegy a gyöngyhalász, felhozza a fényre. Az kinyílik és tündöklik. Legyek én a halász, és te a gyöngyöm. Most és ma, holnap és holnapután. Legyünk egymásnak kincsek, és így bukjunk le a tenger alá. Most és ma, holnap és holnapután. Mi ketten, te és én, így hozzunk fél megannyi újabb kincset, mitől az életünk szép lesz!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló