Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A jövő reményeiből meríthetünk erőt a jelenben, hogy a múltunk hibáiból tanulhassunk...
Talmud
Hiányoznak a veled töltött napok,
hiányzik az a széles mosolyod.
Hiányzik, ahogyan átölelsz,
és hiányzik az életemből a mi jövőnk.
A ló az maga a természet
-ha látsz egy lovat vízközelben tudd, hogy ő a vízben született
-ha látsz egy homokvihart melyből később egy ménes látszik kijönni akkor tudd, hogy az a ménes a homokból született
-ha figyelmes vagy s hallgatod a szeleket majd egy hideg fuvallat érint meg tudd, hogy az egy ló volt
-ha télen sétálsz az erdőben s nyerítéseket hallasz tudd, hogy épp akkor született meg egy új ló
... -s ha ősszel mikor a szél sodorja magával a leveleket s épp egy hatalmas levélcsapat megy el előtedd melyben lovak alakja formálódik ki akkor tudd, hogy egy hatalmas ménes vágtatott el előtedd.

Ha patadobbanást hallasz a szívedben akkor te magad vagy egy ló.
Éjjel, nappal rád gondolok , s a régi szép időkre. Gondolok arra, hogy mennyit tettél értem, s most itt állok a sírod mellett ... s óriás könnyeket ejtve, teljes szívemből mondom: SZERETLEK.
Majd megszakad a szívem miattad,
miközben a könny az arcomra fagy...
Egyedül ülök magányosan a hidegben,
megöl a tudat, hogy nem vagy velem...
A szemem könnyben ég,
gyerünk élet, kínozz még!
Tudod, a szív fáj a legjobban,
ezért inkább ölj meg gyorsan!
Én ezt tovább nem sokáig bírom,
talán elkezdhetem ásni a sírom...
Az ember későn jön rá arra, hogy bizonyos döntéshelyzetek során a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a nehezebb utat választja...
De mire ráébred erre az óriási baklövésre, már túl késő... késő, mert akit elszalasztott, már mást repít a felhők fölé, másnak súgja fülébe: "szeretlek", s mással szövögeti örökké tartó álmait...
Nem tudhatjuk, hogy a sors milyen akadályokat gördít még utunkba addig, míg elérjük céljainkat és vágyainkra már beteljesedett álomként tekintünk. De egy biztos: ha az út során elesünk, még felállhatunk, viszont ha vérző szívünk okozta fájdalomba halunk bele...onnan már nincs visszaút...
Azt szeretem az életben, hogy egyes emberek utálnak, én mégis nevetek rajtuk, mert tudom, hogy milyen értékektől fosztják meg magukat azzal, hogy nem ismernek engem.
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló