Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Húszéves lesz lassan már a gyermek. Álmainak fénye veszett már, De hiszi, hogy új álmai lesznek, És álmaiért újra harcba száll.
Talmud
A sors kegyetlen ujja intett: El kellett válni hőseinknek. Kezdődik majd az iskola, S egymást nem látják tán soha.
Tedd, amit úgy érzel, tenned kell, Arra menj, amerre a szíved terel, Hisz időd oly` kevés, Légy hát a magad ura, míg élsz.
Életadó vizet hoztam, Rádöntöm az összeszt mosztan.
Jót kivánok én is néked, Ez természetes dolog, Csakhogy a jó annyiféle, Hogy alig választhatok.
A házassággal úgy vagyunk, mint a kalitkával: a kint levő madarak erőnek erejével be akarnak jutni, a már bennlevők meg ki akarnak szabadulni.
Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.
Még csak egymagam valék Tavaly ilyentájban, Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában. Furcsa lesz, ha már ez egy Darabig majd így mén: Esztendőre hármacskán, Azután négyecskén.
Én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény egyesüléséből születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt.
Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló