Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.
Talmud
Az élet barátok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül.
Az élet hegymászás, de a kilátás csodás.
A mai világ sorstalansága mindenki függ, mivel rajtunk is áll a világ sorsa. Mindenkit megvisel ez a mai világ, s próbára tesz az élet rögös útján. S aki fent akar maradni, annak küzdenie kell!
A szerelem és a féltékenység viszonya olyan, mint halétel és a szálka viszonya. A halban szükségszerűen ott van a szálka és féltékeny is csak a csak szerelmes ember lehet. A lényeg az arányokban rejlik! Egy kis féltékenység még egészséges, de a halétel is csak akkor élvezhető, ha nem csupán a szálka válogatásról szól.
Túl rövid az életünk ahhoz, hogy politikusaink disznóságait a történelem még halálunk előtt feltárja.
És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.
Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.
Az élet olyan ,mint egy színdarab: játékra csábít, játékra késztet és utána lehúzza előtted a függönyt!
Jó dal csak akkor születik ha a szíved adja a ritmust!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló