Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Láttad e fürödni telihold fényében
Wass Albert tájait?
Érezted e, hogy most már van értelme,
Mert megérint, és mindig visszahív.

Én láttam mindezt egy pillanatra,
S meghallottam Erdély hívó szavát,
S akarom még ezerszer újra, meg újra,
Akarom hallani megint Erdély varázslatát.
Talmud
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
Elviselhetetlenül tisztán láttam magam előtt a múltat. Pontosan láttam minden hibát, amit elkövettem, minden fájdalmat, amit okoztam, kis és nagy dolgokban egyaránt.
Zöld erdőben jártam,

Unicumot láttam,

Ha nem kapok belőle,

Nem jövök el jövőre.

Szabad-e locsolni?
Húsvéti locsolóversek,
Zöld erdőben jártam,

Piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin,

Mindjárt ide szálltam,

Nesze hát rózsavíz gyöngyöm gyöngyvirágom,

Hol a tojás piros tojás, tarisznyámba várom.
Mikor elhagytál, akkor láttam a fényt az alagút végén. Én láttam az enyhet adó, mámorító szellemlétet. De fel kellett ébrednem! Rá kellett eszmélnem, nekem van még időm e vidéken...
Láttam a holdat, a napot az égen,
láttam a könnyeket az ő szemében.
Láttam az arcát ahogyan elrohant,
lassan megértettem miért boldogtalan...
Legboldogabb perc volt életünknek, mikor csendben össze ért a szánk, égő tüzet láttam én szemedben, és a magány csendje vigyázott ránk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló