Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Van egy ló, kit szívedbe zársz.
Van egy érzés, amit senki nem vehet el tőled.
Ez nem szerelem.
Ez a kapcsolat ló, és lovas között.
Talmud Szeretet,
Küldje be kedvenc idézetét »
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Aggódás,
A legrosszabb fájdalom az, amikor gyülölni akarod azt akit a legjobban szeretsz!
Csalódás, ,
Végigröhögjük az összes órát,
Ez már enyhén kiidegeli az összes tanárt.
Persze beszólások is akadnak bőven,
A magyar tanárnő rajtunk nevet közben.
Istenemre mondom, nem volt még ilyen padtársam,
Ilyen lökött lányt, mint te, talán még nem is láttam.
De ezt persze nem bánom,
Sőt... imádom!
Fél éve a hétfő még nekem is egy utálatos nap volt,
De ez azóta sokat változott.
Az UBI számunkra nem azt jelenti, hogy hol,
BLUGYBLUGY: ha baja van így szól.
Ne feledd... egy uborka sosem sír,
De asszem ez nem új hír.
Hívhatsz bárkit UFO-nak, büdösgollamnak,
Reméled, így nyugton maradnak.
A legjobb, hogy nem esik le nekik semmi,
Profik vagyunk... ennyi
Röhögj Rómeón, Júlián, a tupírozott kecskén, nemtom van-e lázad,
Jaj anyám... add el a házat.
Gyerek,
Így telik az első napja. Így telnek a többi napjai. Eleinte nem érti. A régebbi újoncok néha magyarázni próbálják, elmondják, mi történik, hogyan történik, mit kell csinálni és mit nem. De általában hiába is magyarázzák. Hogy is lehetne megérteni, hogy amit lát, az nem valami szörnyűség, rémálom, amelyből mindjárt felriad, amelyet elhessegethet az elméjéből, hogyan értessék meg, hogy ez az élet, a való élet, ez lesz mindennap, ez van és semmi más, hiábavalóság azt hinni, hogy van valami más, hiábavaló színlelni is a hitet, és fölösleges dolog leplezni is a valóságot, mellébeszélni, és nem érdemes abban hinni, hogy mégis van valami emögött vagy alatta vagy fölötte. Csak ez van, semmi más nincs. Mindennap verseny, győzelem vagy vereség. Harcolni kell az életért. Nincs más választás. Nincs más lehetőség. Nem lehet eltakarni a szemet, nem lehet ellenállni. Senkitől se lehet segítséget, könyörületet, irgalmat várni. Abban sem lehet reménykedni, hogy majd az idő... Ez van, ez, amit látott, és néha kevésbé lesz borzalmas, mint amit most látott, néha meg sokkal borzalmasabb lesz, mint amit látott. De bármerre néz, ugyanezt fogja látni, semmi mást, és ez az egyetlen valóság, nincs más valóság ezen kívül.
Ki lesz majd, ki fogja reszkető kezemet,
Ki simítja majd meg ,őszülő fejemet,
Ki fog értem majd, imát mondani,
S ki fog majd síromra,virágot hordani!?

Van-e még valaki,kit érdekel a sorsom,
Van-e kit érdekel,vállamon mit hordok,
Van-e ki megkérdi,segítsek cipelni,
Segítsek válladról,e terhet levenni?

Nincs senki,.kit jó szándék vezérel.
Együtt kell élni ezzel a teherrel
Ne várj segítséget,nem is adnák ingyen,
Én vagyok a múlt,s leszek a minden!


Aggódás,
Hamis barátot találhatsz 100-at is,
Igaz barátot csak 1-et,
S, az igaz barát legyen, kit szívedben őrzöl míg világ a világ,
S, a hamis barát legyen, kit szíved leghamarabb elenged!
Élet,
A "pesti ember" sietett, és nem törődött vele. Rögtön megérkezésekor tapasztalta ezt. (...) Ez a modor fájt neki, de roppant bámulattal töltötte el. (...) Néha azonban hidegnek látszottak, sőt szívtelennek. Senki se kérdezte például azt, amit otthon a főispántól kezdve mindenki föltétlenül megkérdezett volna tőle, még az is, aki csak látásból ismeri: - "no, Kornél barátom, ugye gyönyörű Pest?", "ugye nagy a Duna?", "ugye magas a Gellérthegy?" Aztán nem tekintettek nyílt, szeretetre áhítozó arcába sem, melyet eleinte - az első órákban - oly határtalan bizalommal emelt mindenki felé, hogy egyesek önkéntelenül elmosolyodtak, s háta mögött összenevettek ennyi tapasztalatlanság és ifjúság láttán, mindaddig, amíg - pár óra múltán - meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha nem akar nevetségessé válni. Itten megszűnt az a széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a főzőcskejáték, melyet a vidéken megszokott. Egészen más kezdődött itten. Több annál és kevesebb.
Fölzaklatva ezektől az újságoktól, minden helyzetben megaláztatva és újra-újra vérig sértve lézengett ide-oda, s mint akit megnyúznak és nyers húsához tapadnak a tárgyak, fájóan fölszaggatva a gyógyuló hegeket, minden benyomásra betegesen fogékony lett.
Élet,
Vad ölelésidben elepedve
Várom, hogy lecsukja pilláit a nap,
Az esti csendben megkeresve
Űzött vadként megtalálod vágyaimat.

Szívem rejtekébe zárva
Minden beteljesülést,
Várni, hogy eljöjjön az óra,
Átélni minden egyes percét.

Játszva kitárni
A szenvedély kapuját,
Megfeszülve várni
Az összes vad csodát,

Mely esténként felforralja
A csendben lüktető vért ereinkben,
Sorsunk összeforrasztva
Egymásnak ad minket a végtelenben.
,
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom