Kiemelt kategóriák
» Karácsony
» Karácsonyi SMS
» Szeretet
» Család
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rossz indulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Albert Camus egyszer azt írta:
„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek maghajolni. Azok sosem törnek meg”. De elképzelem, hogy ha nincs összetörve, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. És ha nem tanultunk belőle semmit… Akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell minden szívnek összetörnie?
A tehetős emberek nem élhetnek elszigetelve, miközben körülöttük óriási a szegénység. Mindannyian egy levegőt szívunk. Mindenkinek esélyt kell adnunk, legalább egy alapvető esélyt. (Ayrton Senna, 1993.)
Más ölel, más fogja kezedet,
Más nézi ragyogását csillogó szemednek!
Másnak adtad az egész lelkedet,
Pedig én még mindig szeretlek!

Te voltál a mindenem, s elhagytál,
Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj!
Fáj, s ez sohasem múlik el,
Várni fogok rád, mert várni kell!

Ha eljön utolsó órám,
S utolsó percem, és meghalok,
Akkor is te leszel az kit mindig szerettem,
S szeretni is fogok!
A sorsunkat mi alakítjuk ugyan, de az előre megírt dolgok felett nincs hatalmunk. Az élet egy játékszabály szerint működik, amit vagy betartunk vagy nem. Tőlünk függ, de minden helyzetben megkapjuk a méltó büntetést vagy jól megérdemelt jutalmat. Talán nem hisszük, hogy így van, de legbelül a lelkünk mélyén belátjuk hogy a váratlan rossz vagy jó dolgok meg kell hogy történjenek velünk.
Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani.
Naponta mindenkinek meg kéne hallgatnia legalább egy rövidke dalt, el kéne olvasnia egy jó költeményt, látnia kéne egy kellemes képet, és ha lehetséges, szólnia kéne néhány értelmes szót.
Nem akarok magamnak ilyen életet, de jobb belenyugodom. Nem lehetsz tökéletes, ha még annak is mondanak, de minden életben, mindenkinek az életében van annyi öröm, volt annyi öröm, hogy mindig mosolyoghasson. Csak emlékezni kell – de ha nincsenek emlékei az embernek, megértem miért nem mosolyog. Csak vissza kell gondolni, nem baj, ha egy remek emléket ismételgetsz magadban, nem - nem baj. De jó emléket, ez a fontos...
Hinned kell az álmodban, legfeljebb kinevetnek.
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom