Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kezdem érteni – mondta a kis herceg. – Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…
Talmud
Hajolj meg, ember, mélyen, mélyen, mert húsból és vérből vagy, mert tested van. Aztán egyenesedj fel, magasra, egészen magasra, mert tested van, melyet Isten saját képére alkotott. Gondolkozzál, emlékezzél, hajolj a földig, egyenesedj az égig.
Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. Gyanítottam, hogy sietnem kell, mert nem élek soká;...
Talán ezért érdemes élni: kiállani a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy valaki kezében tart, a tengeren is, mikor a hajók árbocán megszólal a lélekharang... Szépen, igazán kellene elpusztulni. Zuhogj csak, végzet, zivatar.
Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.
Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol nagyapa!
Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék,
Teérted és miattam, kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorog még.
Testileg-lelkileg nem lesz egészséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek az átélését, és ha ezeken nem változtat. Átélni és kimondani - persze egy adott pillanatban. Azután elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Ellenkező esetben csak vergődni fog félelmeinek a csapdájában, egészen a haláláig.
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...
Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok – a zene, a holdfény, vagy a csók-, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dogok tartanak a legtovább.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló