Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Elmentél tőlem S én hagytam menj csak el Hiába lett volna minden Ki menni akar, azt hagyni kell Mosolygott hozzá az arcom De mögé senki sem néz Játszani a közömbös embert Most látom csak, milyen nehéz Elmegyünk egymás mellett némán Két szemed rám nevet Mosolyogva köszöntelek én is De hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az arcunk nevet Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván De nem vesszük észre Dehogy vesszük észre Hogy könnyek égnek csillogó szemében."
Talmud
"Számtalan legenda született a vadnyugaton. A legendákból talán jobban megérthetjük a természetfelettit, az életünket formáló erőket, a megmagyarázhatatlant, s azokat az embereket, akik a mennybe emelkednek, és a pokolba taszíttatnak. Belőlük születnek a legendák."
Kisfiúként a mezőket járva, pitypangokat szedtem hajdanán. Csacska versem csetlő-botló számból, mosolyogva hallgattad Anyám. Deres fejjel mezőket nem járok, vadvirágot se szedek ma már. A legszebb rózsát, mely ilyenkor nyílik, Sírodra viszem Édesanyám.
"Az alma, amit a kígyó megetetett velünk, az egocentrizmus volt. A tudás, amit a halhatatlanságért cserébe kaptunk, mindössze egy téveszme: azt hisszük, miénk a világ. Nos, a világ időnként emlékeztet rá bennünket, hogy szó sincs róla, s mivel a halhatatlanságot már elkótyavetyéltük, benyújtja a számlát. Ennyi az egész."
"A hamvakból új tűz éled, árnyból fénysugár tör elő, egy lesz újra a kettétört penge s király lesz a koronátlan fő!"
„Adjon a Jóisten boldog ünnepeket Mindenféle jókkal lásson el titeket. Az öreg nagyapám ily köszöntőt hagyott, Örvendjetek vígan Jézus feltámadott. Öröm ez tinéktek énnekem és másnak De én is örülök a hímes tojásnak. Adjatok hát nékem néhány piros tojást Hogy jókedvvel menjek az utamra tovább.”
„-Jegyeket, bérleteket! -Hagyjon már békén, tele van a seggem gombos tűvel!”
„Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Ez a barátság élt közöttünk, s ezt tudtad jól.”
Quis custodiet ipsos custodes? - Ki őrzi az őrzőket?
"A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló