Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kis lépések előre, nagy ugrások hátra,
ez minden mit az életben várhatsz.
Halk szavak, kiáltó mondatok
miket folyton csak hallgatok.
Vakká tesz minket oly sok dolog,
csak egyszer tudnánk mik az okok.
Szabad gondolatok tettek nélkül
úgyis mind sérülünk végül.
Hirtelen jött döbbenet mi vár ránk,
ilyenkor érzed kicsit fáj már.
Kezed nyújtanád utána,
de úgyis hiába.
Talán elmúlnak az emlékek
és álmodból végre felébredsz.
Talán véget ér mi benned van
és valaki másnak is helyet adsz.
Talmud
Sosem ismerik a győztes pilóta igazi örömét. A sisak olyan érzéseket takar el, amiket nem lehet megérteni. (Ayrton Senna, 1988. november)
Mennyi mindenről szólhat egy dal. Mennyi üzenet lehet benne és mennyit tehetünk bele mi. Az első csók emlékét, barátaink arcát, egy jó buli képeit vagy éppen a szakítás fájdalmát. Egy kudarc élményét, vagy egy sikerét raktározza. Mindegy mi kötődik hozzá, de ettől fog függeni, hogy mikor hallgatjuk meg. Ha vidámság és boldogság fűződik hozzá: bármikor. Ha magány és boldogtalan percek: ritkán. Ha régi sebeket téphet fel, vagy újakat mélyíthet: igyekszünk soha.
Fogta a kantárt, és átvezette a lovat az útra. Jonatán követte. Amikor kiértek az útra, Jonatán leszállt a lováról.
- Kérlek, atyám, vedd az én lovamat, hadd menjek én gyalog.
- Ülj vissza a lovadra – fordult hozzá Fülöp szigorúan -, és hagyd abba a vitát! De gondolkozz el azon, hogy mi történik és miért.
Jonatán zavarba jött, de visszaült a lovára, és nem szólt többet.
Kingsbridge felé fordultak. Húszmérföldnyire volt. Fülöp nekiindult. Csodálatosan érezte magát. Remigius visszatérése kárpótolta a kőfejtőért, sőt. Veszítettem a bíróságon, gondolta, de ott csak kövekről volt szó. Amit megnyertem, az végtelenül értékesebb.
Ma megnyertem egy ember lelkét.
Az élet találkozásokból és elválásokból ál. Nap, mint nap érkeznek új arcok az életünkbe, illedelmesen köszöntjük őket, van, aki csak néhány percig marad, mások hónapokra, és van olyan, aki egész életünkön át velünk lesz. Mindegy, ki az, találkozunk, elválunk.
Londonban nyugszik a lovag, pápa tette sírba,
Munkája gyümölcsét szent harag torolta.
Sírján keress gömböt, noha úgysem leled,
A rózsa méhének titkát súgja neked.

Vár rátok a Szent Grál az ősi Roslinban,
Hol penge és kehely őrzi a kapukat.
Nagymesterek műve méltó nyughelyet ad,
Örökre megpihent a csillagok alatt.

A két egymásba fordított piramis...tökéletesen illeszkednek egymásba.

Sose vesszük észre azt, ami ott van a szemünk előtt. Nemde?

Azok vagyunk, akit védünk. Az, amiért kiállunk.

A férfi és a nő...összeolvasztva.
Nem akarok magamnak ilyen életet, de jobb belenyugodom. Nem lehetsz tökéletes, ha még annak is mondanak, de minden életben, mindenkinek az életében van annyi öröm, volt annyi öröm, hogy mindig mosolyoghasson. Csak emlékezni kell – de ha nincsenek emlékei az embernek, megértem miért nem mosolyog. Csak vissza kell gondolni, nem baj, ha egy remek emléket ismételgetsz magadban, nem - nem baj. De jó emléket, ez a fontos...
Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk. Valakivel, aki nem csinál belőlünk tömeggyilkost, vagy nem zúzza szét az önbecsülésünket.
Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy te,
aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol!
Az életben a döntés a legnagyobb kihívás. Ez az, amely meghatározza az életünket, és ez az, ami a legtöbb fejtörést okozza.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló