Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mohón tapint ajkunk, a csókot keresik,
Fürge nyelvünk izgatón, egymást ölelik.
Csókra szomjas ajkad remegve csókolom,
Karcsú szép tested két karomban elomol.
Egyesült testünk forr, izzik a szerelem.
Talmud
Égi magasok tekintsetek reám, üzenjetek jellel felém, mert e két Világ között, úgy érzem szétszakadok, meghalok! Keresek, kutatok, nem találom énem bennük... reszketek, mert a döntés nehéz, magány!! Mit TE látsz segíts ebben nekem, így a zilált világban meglelem helyem.
Aki nem reszket, nem biztos, hogy nem fél.
Telihold van. Szívem veszélyt érez. De én tudom, hogy nálad veszélyesebb már nem lesz az életemben. Mert annál veszélyesebb nincs, ki egy ember lelkét bántja.
Elérkezett az legszebb, legboldogabb meghitt pillanata, csupa nagy betűkkel írva, ma van Anyák napja. Szeretném szép haját megsimítani, két dolgos kezét fogni és kezemben tartani. Kezét kezemben tartani, kedves mosolyú arcát boldognak látni. Köszönet egy jóságos Édesanyának mindenért, önzetlen szeretetéért. Köszönöm hogy, gyermeked szereted. Szeretet és hála az Édesanyáért.
És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.
Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.
Kétféle ember létezik az egész világon, 1- aki mindent mindenkor elfogad, 2- aki soha nem fogad semmit, anélkül, hogy vissza ne kérdezne!
Ha mindenki az álmai után menne nem lennének olyan emberek akik visszarángatnának minket a földre!
Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló