Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha a nyergedben vagyok, akkor nem én és te vagyunk, hanem most MI ketten vagyunk!
Talmud
Sokáig két test egy lélek voltunk, de az idő mindent felemésztett... csak remélni tudom, hogy elég mély nyomott hagyott benned ahhoz, hogy azt hidd, ki tudsz belőle mászni, de könnyen lehet, amikor már azt hiszed majdnem kijutottál a szakadék szélébe kapaszkodva megcsúszol és lezuhansz... a karjaimba!
Szerelmem, annyira vágyom ajkadra,
Csókunkra, amely testünket izgatja.
Vágyom karod bilincses ölelését,
Szoros, lüktető kelyhed édes nedvét.
Azt hiszem ok nélkül senkinek nem jut rossz az eszébe rólam. Akinek mégis, az tudja, hogy valahol, valamikor rosszat tett velem, és épp egy olyan kártyát tartok a kezemben, amit akár ellene is tudok fordítani. Az ilyen embereknek nem tiszta a lelkiismeretük! Rosszat gondolnak, mert félnek!!! Tudják, hogy hibáztak, és nem kapták még meg érte a büntetésüket. Azonban mindez csupán a kicsinyességüket mutatja. Hiszen ha valóban ismernének, tudnák, hogy nem vagyok bosszúálló. Senkire sem haragszom. A reváns már nem az én feladatom. Ezt mindig a magasabb szinten lévőkre bízom!
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Drága kincsnek érzett minden másodpercet, amíg még lélegezhet, csodának a fű illatát, az arcát simogató hűs fuvallatot. Mások éveket, évtizedeket fecsérelnek el, azt se tudják mihez kezdjenek a sok idejükkel, ő pedig legszívesebben belekapaszkodna minden egyes másodpercbe.
Egyszer szeretnék írni egy könyvet, amiben nem lesz semmi más, csak térképek meg szállodacímek, és a többi lap üresen marad: az embereknek maguknak kell megírniuk saját útikönyvüket, maguknak kell felfedezniük az éttermeket, a műemlékeket és azokat a csodálatos dolgokat, amelyek minden városban megvannak, de amelyekről soha nem beszél senki, mert "a történelem, amit meséltek nekünk" , nem szólt róluk a "kötelező látogatások" fejezetben.
Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták.
Az angolok, akárcsak a régi érmék, melyeket jobbára félreteszünk, és kevés kézen forognak, jobban megőrizték amaz érdességet, melyet nekik a természet míves keze adott. Nem oly kellemesek tapintásra, de oly világosan látható a veret, hogy már első pillantásra felfedezzük, mi csodás kép és felirat van rajtuk.
...a szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló