Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Elhagyott az a fiú, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.
Talmud
Pici manó, álmot hozó, apró kezével csillagokat szóró.
Megérint, megsimít, szemed szépségét éjszakára elrejti.
Tested puha takaróval melengeti, ajkadra édes csókját leheli, és füledbe súgja, valaki Neked szép álmokat és szíve minden szeretetét általa küldi.
Tudom, hogy ha reggel felkelek,
Fájó érzés tölti el lelkemet,
Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni,
És ágyamra borulva fogok elhunyni.
Az angyalok már várnak rám,érzem.
Valami húz innen, a végzet,
Én várni foglak téged,
Ne felejtsd, én ott leszek néked!
Ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!
Sokszor álmodtam már, hogy hallom lépteid
Halk hangod hazudta a suttogó szél
Régóta várom már, hogy foghassam kezeid
Reszket a szívem, ha tiédhez ér.

De felkelt a nap, az álom messze szállt a fénnyel
Éberen fekszem az ágyamban egyedül
Kezemben egy régi, gyűrött fényképpel
Szememben könnyek, fájdalmam nem enyhül.

Menekülnék én, ha tehetném, ezerszer
De a veszteség kínzó bilincsébe zár
Nem hullnak a láncok hiába mentél el
Falak zárnak tőled, mint ősrégi vár.

De mégis láttalak, egy pillanat csupán
Mégsem feledem jól ismert arcodat
Újra álmatlan éjjelek csapdáján
Keresztül keresem végre a kiutat.

Felkavartad a nyugodt állóvizet
S most kínok rabja vagy, érzem te is
Tovább zúzni két szerelmes szívet
Nem lehet, felemészt a bűntudat engem is.

Felkerestelek, s láttam nem változott semmi
Te is szeretsz még engem ugyanúgy
Nem tudtam, mit kellene most ilyenkor tenni
Hogy ne ismételje meg magát a múlt.

De ekkor szíved az enyémmel dobbant
S ember lettél egy pillanat alatt
A lelkemben valami újra mgemoccant
Hozzám értél és végtelen lett a pillanat.

Karodba zártál, megállt a világ
S együtt töltöttünk egy csodás napot
De kegyetlen ez a fényes álomvilág
Felejthetetlen emlékül csak ennyit adott.

Az óra ütött, s a szíved újra megállt
Számon utolsó, forró csókod égett
A csodás nap nyomtalanul tovaszállt
De lelkemben égő, vérző sebet tépett.

Egyedül fekszem az ágyamban megint
A pillanat eltűnt, és te már nem élsz
A hold sötét árnyat sző odakint
De nem félek többé, hisz örökké bennem élsz.

(Buffy and Angel)



Lehet, hogy győzhet a sötétség, de a reményt sohasem olthatja ki végleg. Bár egyetlen gyertyaszál… vagy akár ezer… leéghet és kihunyhat, mindig lesz valaki, aki az utolsóról meggyújtja majd a következőt!
Amikor fekszel az ágyadban,
Tudod hogy fontosak ezek a pillanatok számodra,
Ezért ránézel kedvesed arcára.
Egyszercsak lecsukódnak fáradt szemeid,
És észreveszed hogy kezed alig szorítja szerelmed kezeit,
S azt súgja a füledbe hogy; Szeretlek, s csak téged foglak!
Érzed hogy egy forró könnycseppet hullajt az arcodra,
Kinyitod szemed,
S lepereg előtted az egész életed.
A legfontosabb dolog, amit adhatsz a gyerekeidnek az az idõd - különösen ha szükségük van rád. Remélem mindig nyílt leszek arra, hogy bármit megbeszéljek velük. Mepróbálok semmit sem elrejteni.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló