Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
" –Ön tudja, hogy én nem értek a hízelkedéshez; nem tudok olyan szavakat valakinek a szemébe mondani, amiktől az én arcom pirul el előbb. De a nő alakja mellett, akihez imádkozni járok, én nem látok mást, csak a dicsfényt, ami őt körülveszi. Ez eltakar előlem családfát és pellengért, ez aureolban elvész előttem a rongy úgy, mint a gyémánt. "
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
"Hazudtam éveket,
Itt hagytam képeket, hogy lásd,
Ha úgy érzed, hogy melléd bújt a magány.
Nincs már több folytatás,
Sötét a lépcsőház, s talán
Hallasz rólam, ha arra járok,
Hol érdekes a világ."
"Michael Moore és én abban hasonlítunk, hogy mindketten nagyra értékeljük a tényt, hogy olyan országban élünk, ahol szólásszabadság van. De, Michael, ha valaha is arra vetemednél, hogy egy kamerával a válladon felbukkanj a bejárati ajtómnál, megöllek." ... "Nem tréfálok."
Utolsó napján ennek az évnek szerencsemalackák ismét útra kélnek. Azt kívánom neked, hogyha arra járnak, nézzenek be hozzád, s maradjanak nálad.
„Már megint a nélkül mentél el néhány napra vagy hétre, hogy nem tudtam veled átgondoltan megbeszélni mindent, amitől végre nyugodt lehetnék. Hányszor hallottam ismét tőled:
- Jaj, anya, ne most beszéljük meg!
Így persze újra tele vagyok aggodalommal, mert azt gondolom, nem mondtam el neked mindent, amit szerettem volna, amit el kellett volna mondanom. Emlékszel, amikor beköltöztél a versenyre? Előtte örökösen az járt az eszemben, mi mindenről kellene még szót váltanunk. A hétköznapokban, az örökös rohanás mellett is jut idő arra, hogy mindent megbeszéljünk. Akkor azonban az éreztem, maradtak dolgok, amiket nem tanultál még meg, ezért bent a házban bajba kerülhetsz.
Aztán pillanatok alatt elszálltak az itthon töltött napok. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni veled, de ezek a próbálkozások szinte soha nem jártak sikerrel. Arra gondoltam, le kellene írnom neked a fontos dolgokat, s majd a házban előveszed, ha szükségét érzed. Csak azért nem írtam le mégsem, mert sejtettem, hogy sem időd, sem lelki békéd nem lesz az általam leírtak olvasgatásához.

Azt remélem egyszer elolvasod ezt a könyvet.”
- Hol a Jézuska ott a képen?
Tedd a kezecskéd össze szépen,
Úgy -- s ints neki most csókot is.'
Cupog a száj, megvan az is.
,,-- Kicsi Jézus, inget reája,
Lásd, nem varrhatott anyukája.
Fázik szegényke. És neked van,
Neked mindig jó meleged van.
Nézd a szegénykét, kicsi kincsem:
A Jézuskának inge sincsen'...
A kis fiam néz mereven
Hol az anyjára, hol a képre.
Szemén kigyúl az értelem,
S nyelve is oldódnék beszédre.
Kedveskés ümmögés jelzi,
Hogy mit hallott, megszívlelé,
Fogja kis ingét kis kezével
S nyujtja édes ügyetlenséggel
Szegény kis Jézuska felé...
Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinel elég:

a bokaficamokból,
az önkifejezésbôl,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,

este, ha menni kell,
ha jármûre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -

ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.
Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon!

Bent a házban ünnepre készül a család,
már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács.
Áll a szép fenyőfa – díszitik kis kezek –
van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek.

Fa alá kerül a várva várt ajándék,
hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék!
Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének,
megbékél a világ, csendesül a lélek.

Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?
Három koronás fő költözik honnyáról;
Siet Sidóország anyavárosában,
Mondanád sas repül kőszál nyilásában,
Sok tevék követik megterhelt hátokkal,
Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.
Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények? Talám a városhoz van menni törvények?
De tovább mit látok az égnek kékségén?
Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.
Sugarát intézi a koronás főkre,
Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.
Ez már a természet rendét fellyül mulja,
S az álló csillagok törvényét feldólja.
Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom