Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk.
Elfordulunk egymástól és bezárkózunk.
Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Fájdalmak és örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segít!"
Talmud
Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra főre!
Zöld erdőben jártam,
Sok furcsa dolgot láttam,
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások,
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan anak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős,
S furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ezen tettem megfelelne ee szép leánynak.
Verset kéne mondani mostan,

Persze rögtön itt, s nyomban.

Lenne benne nyúl, tojás,

Kölnivíz meg egyebek,

Hogy a hallgatók boldogak legyenek.

De ha már ezt felsoroltam,

A szót tovább minek is nyújtasam?

Felteszem inkább a kérdést,

S lezárom ezzel a kérést:

Szabad-e locsolni?
Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem.
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajnak sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
De ide az bizony nem érdemel helyet.
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?
Adjon Isten jó reggelt,
Szoknyásoknak itt meg ott,
Megöntözöm mindahányat,
Most iziben és legott.
A főkötőset cinvedérből,
A leánykát két tenyérből,
Érett asszonyt egyvégtéből,
A vénasszonyt visszakézből.
Szabad-e locsolni?
Zöld erdőben jártam, részeg nyuszit láttam.
Le akart itatni, leültünk hát piálni.
Sokat ittunk de nem eleget,
Aggyál sört de ne keveset!
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
"Estére nem lesz szemed, se füled, se nyelved.
Vakon, süketen, s némán jársz majd a holtak közt, hogy tudják:
Ez itt Hektor, aki azt hitte, megölte Akhilleuszt!"
Éppen uton hazafelé mentem,amikor az az érzésem támadt,hogy valamit elfelejtettem!Most itthon vagyok és tudom ki hiányzott: Te!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló