Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A lovaglás társas művészet, amit nem lehet egyedül végezni!
Talmud
Azt hiszem ok nélkül senkinek nem jut rossz az eszébe rólam. Akinek mégis, az tudja, hogy valahol, valamikor rosszat tett velem, és épp egy olyan kártyát tartok a kezemben, amit akár ellene is tudok fordítani. Az ilyen embereknek nem tiszta a lelkiismeretük! Rosszat gondolnak, mert félnek!!! Tudják, hogy hibáztak, és nem kapták még meg érte a büntetésüket. Azonban mindez csupán a kicsinyességüket mutatja. Hiszen ha valóban ismernének, tudnák, hogy nem vagyok bosszúálló. Senkire sem haragszom. A reváns már nem az én feladatom. Ezt mindig a magasabb szinten lévőkre bízom!
Új évet, új reményt,
Új hitet, új erényt
Adjanak az égiek,
Csak a barátok
Maradjanak a régiek!
Az ember olyan mint az állat,
ösztönösen keresi a barátot
ha igaz barátra lelt gyorsan odakap, hogy más meg ne szerezhesse.
Egy vita kapcsán kiesik a kezéből és odakapna de már késő.
Ha igaz barátra találtál, bízz benne, állj ki érte!
Az állat nem engedi a zsákmányát a keze körül, az ember az igaz barátját mégis elengedi.
Ha van barátod, ne engedd el magad mellől!
Itt nyugszik Szabó Mariska erényes szűzi jány, gyászolja őt egyetlen fija Mihály.
Csak annyit várj az élettől, amennyit Te is beleteszel. Ne többet, ne kevesebbet!
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben. Boldog karácsonyt!
A füledbe súgom halkan, amit érzek:
Nagyon nagyon Szeretlek Téged!
Egyik reggel egy rózsacsokorral állított be hozzá. Közölte, hogy otthagyja az egyetemet, és belevág a saját üzletébe. Azután megkérte a kezét. Ő pedig igent mondott, pedig a csodálaton és a cinkosságon kívül mást nem érzett iránta. De azt gondolta, hogy az idő és az együttélés majd meghozza a szerelmet is. Különben is ez a fiú volt az egyetlen, aki megértette és ösztönözte: úgy érezte, hogy ha elszalasztja ezt a lehetőséget, talán soha többé nem talál olyan embert, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló