Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem hiszem és nem tagadom: mit tudom én, mi az igaz? A remény dob le-föl, és vak a jelen, mint a jövő.

Talmud
Now I hope forget You, and never again wait for You!
Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elüzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér!
Istenem, bocsásd meg nekem a sok apró csínyt, amit elkövetek ellened, és én megbocsátom azt az egy nagyot, amit te követtél el ellenem.
Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.
Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat

Mint a félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak
Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám.
Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá.
Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok; de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg.
Kacér kis napsugár benyúl az ablakon
végig kúszik a meleg, álmos arcomon.
Kint kismadár harsogja a reggelt
a szomszéd már kopácsol, ő felkelt.
Karom hosszúra nyújtom, csont recseg
csend van ide benn, csak az óra ketyeg.
Itthon rohan az idő meg nem áll
lassan mozdulok, az utca kiabál.
Fájok!- mond miért siettél ennyire reggel?
Nap sem nyugszik, olyan hamar fel kel
Lapítva hunyok még kicsit, titkon
simogass nap, jót játszol hátamon.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló