Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Hazudtam éveket,
Itt hagytam képeket, hogy lásd,
Ha úgy érzed, hogy melléd bújt a magány.
Nincs már több folytatás,
Sötét a lépcsőház, s talán
Hallasz rólam, ha arra járok,
Hol érdekes a világ."
Talmud
"Szerelmünket nem mindig viszonozza az, aki a lángot fegyújtotta
bennünk. A szeretet azonban, ha önzetlen és igaz, mindig visszatükrözi
a teremtő Logoszt, ahogy a hegyek ismétlik a kiáltó hangot."
Vulnerant omnes, ultima necat. - Minden óra sebet ejt, az utolsó megöl.
"... a boldogság csak ilyen. Mindig valami rendkivüli szenvedés tövében
terem meg és éppoly rendkivüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen
elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték.
Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."
"Valentin napi álom nincsen. Valentin napi szenvedés sincsen. Valentin nap nincsen. Csak te vagy és én. Csak mi vagyunk. Barátok és magányos lelkek. Csalódottak és szerelmesek. Egyszóval mi emberek..."
Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.
Van egy gyöngyszem a kék tenger alján. Kagylóba zárva, mélység morajában. Lemegy a gyöngyhalász, felhozza a fényre. Az kinyílik és tündöklik. Legyek én a halász, és te a gyöngyöm. Most és ma, holnap és holnapután. Legyünk egymásnak kincsek, és így bukjunk le a tenger alá. Most és ma, holnap és holnapután. Mi ketten, te és én, így hozzunk fél megannyi újabb kincset, mitől az életünk szép lesz!
Állj mellém, fogd a kezem, ha sírnék, töröld meg szemem. Ha szólnék, ints nyugalomra kérlek, hinnem kell csak, hogy bármi megtörténhet.
Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!
Rájöttem valamire: a mi függvényünk egy lineáris egyenes, ami szigorúan monoton növekvő. Egyik tengely az idő, a másik a kötődés!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló