Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Tudom milyen ha az ember olyan kicsinek és jelentéktelennek érzi magát amennyire csak lehet,és hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken amikről nem is tudsz..és mindegy hány pohár chardonney iszol meg a barátnőiddel.Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod hogy mit rontottál el vagy hogyan hihetted egyetlen percre is hogy boldog vagy,hogyan érthetted félre a dolgot,és néha még meg is győzöd magad arrólhogy észhez tér és becsönget hozzád és ezek után bármennyire is sokáig tartott...tovább lépsz....”
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
"A tudást kerestem, nap mint nap többet tudok, És látván-látom, milyen keserű a tudás! A tudás megbénítja az ember tetterejét, Mert mindenre lehet igent és nemet mondani, Nézőpont kérdése az egész. A cselekvés a tudatlanság következménye. Valahányszor cselekedtem, kihívtam az ég haragját. Így hát resten és egyre többet tudva élek, Jaj, ez a birodalom nem érdemes a Megnyerésre, és jaj, az az Út A tudatlanoknak van fenntartva. De hogyan verhetném ki fejemből A tudást, melynek neve kétségbeesés? "
„- Mi a jobb, ha szeretnek, vagy ha félnek? - Jó kérdés... Együtt lenne a legjobb, de az nagyon nehéz dolog. Ha már választanunk kell, inkább féljenek. A félelem tovább tart mint a szeretet. A pénzen vett barátság nem ér semmit sem. Tudod, hogy megy itt? Megeresztek egy viccet, mindenki röhög. Tudom, hogy vicces vagyok, de azért annyira nem. Félelemből ilyen szenilisek. Féljenek, de ne gyűlöljenek. Jól bánok velük, de nem túl jól... ha túl sokat adok, nem lesz rám szükségük. Csak annyit adok, hogy szükségük legyen rám, de ne gyűlöljenek. Ne felejtsd el, amit mondtam!”
„A sors akkor állít minket nagy döntések elő, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”
"...Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."
"Jártam már itt ezelőtt, de mikor és hogyan nem tudom. Ismerem a füvet az ajtón túl, az édes friss illatot, a sóhajok hangját, a fényeket a parton. És te az enyém voltál ezelőtt, hogy milyen régen talán nem tudom. Megtörtént ez már így ezelőtt? És az idő kavargó röpte nem lesz-e képes életünkkel visszaadni a szerelmünket a halál ellenére. Éjjel és nappal egy kis örömöt adni. Még egyszer."
"Mi az mi emberré teszi az embert - egy barátom kérdezte egykor - talán a származása, hogy hova születik, én nem hinném. A döntései teszik emberré, nem az számít, hogyan kezdi az életet, hanem az milyen befejezést választ!"
"Elmentél tőlem S én hagytam menj csak el Hiába lett volna minden Ki menni akar, azt hagyni kell Mosolygott hozzá az arcom De mögé senki sem néz Játszani a közömbös embert Most látom csak, milyen nehéz Elmegyünk egymás mellett némán Két szemed rám nevet Mosolyogva köszöntelek én is De hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az arcunk nevet Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván De nem vesszük észre Dehogy vesszük észre Hogy könnyek égnek csillogó szemében."
„ Tégy meg minden jót, ami tőled telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig csak tudod.”
Kisfiúként a mezőket járva, pitypangokat szedtem hajdanán. Csacska versem csetlő-botló számból, mosolyogva hallgattad Anyám. Deres fejjel mezőket nem járok, vadvirágot se szedek ma már. A legszebb rózsát, mely ilyenkor nyílik, Sírodra viszem Édesanyám.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom