Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Néha veszítenünk kell ahhoz, hogy megtudjuk milyen érzés is igazából győzni.
Talmud
Az ilyen (könnyűvérű) lányok csak egy dologra képesek: összetörni egy férfi szívét. Olyanok, mint a rózsa, gyönyörűek, de tele vannak tüskével. Ha nem volnának nők, a férfiaknak sem volna gondjuk. Miért kellene a pénz, ha nem azért, hogy imponálhassunk. Különösen az olyan nagyravágyó szerzeteknek, mint Catalina. Az ilyen nőknek nincs szívük, ezek kizárólag a pénzre és a ruhákra gondolnak. A fejük is teljesen üres. Egy dolog számít nekik, hogy szebbek legyenek a többinél. Ezért járnak plasztikai sebészhez, hogy megmaradjon a múlandó szépségük. Nem is érdeklik őket a férfiak, csak a pénzük, a gazdagságuk. Közben pedig észre sem veszik, hogy ezzel a saját méltóságukat adják el. Az ilyenek mind szánalmas vesztesek, egy férfi szerelmét és figyelmét sem érdemlik meg.
Az egész életünk kivételezések sorozata. Mindenhol körül vesznek minket a nyomok, melyet az emberekben hagytunk. A nyom mely később mások szemében kivételezésnek tűnhet, pedig nem az. Hisz mindenkivel kivételeznek valahol. De azt senki sem veszi észre, ha ez számára kedvező. Ha sértő vagy bosszantó, akkor mindenkinek kinyílik a szája, néha meggondolatlanul, felelőtlenül, nem gondolva arra, hogy ez másoknak fájhat. Ilyenkor senki sem nézi, hogy „velem is kivételeztek egyszer”, csak a szomorú tényt hogy kivételezés van, lesz és mindig is volt..
Élet,
Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.
Ha majd megérint az utolsó perc és magad maradsz a csendben, néhány kérdés még nyitott marad: ilyennek képzelted a paradicsomot? Ez lenne az a világ, mely üdvösséget hozhat? És ezek a tettek vezetnek a szebb jövőbe? Catalina vagyok. Enyém a múltam. Én akartam ezt a jelent, és a jövőt is vállalnom kell. Csajok, szilikon, nekem ez lett a poklom! De te még dönthetsz!
Tudod milyen érzés magányosnak lenni?
Amikor nem tudsz az úton egyenesen menni.
Nem érzel se hideget, se meleget,
Nem érdekelnek a tekintetek.
Körülnézel, de nem látsz semmit,
Csak az arcát szemeit.
Egész nap semmit se teszel,
Éhes vagy, de nem eszel.
Kinyújtod kezed, hogy elkapjanak,
De a karok, melletted elsuhannak.
Ami tegnap szép és jó volt,
ma csak boldogságot olt.
Végigsétálsz az utcán egyedül,
Magányosan, ahogy a tücsök hegedül.
Ne kérj segítséget, ők nem érhetik,
hogy szíved, miért, kiért vérzik.
magadba kell megoldanod, azt ami fáj,
Ne hagyd, hogy elfedjen a homály!
Kelj fel, küzdj ellenne, higgy benne,
Élj úgy, hogy a holnapi nap jobb lehetne!
Elmondtam a legnagyobb titkomat: őrülten szeretlek. Erre csak üres szavakkal találtam magam szemben. Talán, ha belegondolnál, hogy mit is érezhetek, rájönnél, hogy ilyen szeretetet senki nem fog adni neked. Én várok rád még reménytelenül is, és a fél életemet áldozom fel ezért az érzésért. Bár tudom, hogy érdekeltelek, de látom túl gyáva vagy, hogy kimutasd azt, amit ott legbelül érzel. Hálás leszek neked, amíg csak élek, hogy megismerhettelek. Még úgy is ha ez miatt megy tönkre egy része az életemnek.
Én isteni fénynek hívom azt az ablakot, mert a mennyországra emlékeztet. Ha látsz egy napsugarat, amely átvilágít azon az ablakon, vagy egy akármilyen másik ablakon, mindig tudd, hogy ott vagyok veled, jó? Én leszek az a fény. Én leszek az ablakon átszűrődő fény.
Élet,
Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.
Elismertem a vádakat, mert belül valami azt súgta, rosszat tettem. Vannak emberek, akik tudnak ezzel a tudattal élni egészen addig, amíg el nem kapják őket. Ezek az emberek a szürke árnyalatait látják ott, ahol én feketét és fehéret látok. De én nem ilyen vagyok... és azt hiszem, te sem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló