Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Talmud
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
Ha leereszkednének a magasból és megkérdeznék mit kérek életem során..?Én azt válaszolnám csak egy valamit,mindössze egyet..egy olyan társat az életembe aki mindvégig elkísér,bármerre is sodorjon az élet,bármerre is hagyom ott a lábnyomom..bárhonnan szerzek lélegzet elállító élményeket úgy hogy ezzel a társsal megosztom.Olyan társat mint amilyen Ő.
Tudom milyen érzés egy jelentéktelen, depressziós embernek lenni. Hogy úgy érzed, te már sosem leszel egész, egy selejt vagy. És lehet gyúgyul a seb, ami úgy fáj, de sosem fog teljesen eltűnni. Mindig ott lesz a heg, ami néha felszakad, és nagyon vérzik, és újra és újra eszedbe jut, honnan szerezted. És akkor jön valaki, aki a barátod, és mellette el tudod felejteni, legalább is addig, amig vele vagy hogy mi volt régen...de mikor a barátság már a számára nem barátság lesz, akkor egy új sebet ejt benned, és még a régit is felszakítja. És ilyenkor nem tudsz mit tenni. Csak leülsz, és végiggondolod, hogy van értelme van élni?
Nem bírom tovább… Néha azt hiszem jobb lesz, de nem igaz. Mindig ugyanolyan. Csak sírok és gondolkodok hogy igazán ki is szeret. És akkor azt gondolom mindenki becsapott … senki nem szeret csak elhitetik velem… És lehet hogy ez az igazság … ha megkérdezném ki szeret akkor sem mondanák meg az igazat. Mert az igazságot nem könnyű kimondani …inkább hazudnak mert azt könnyeb kimondani. De abba bele sem gondolnak hogy a másiknak milyen nagy csalódás fogja érni. Mert mindenki csak magával foglalkozik. Nem értenek… nem tudhatják hogy milyen érzés. Talán még nem csalódtak senkiben. Lehetséges , hogy csak én vagyok ilyen hülye.
Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.
...S mindenre,amit Isten adott a földnek.
Milyen egyszerű lenne,ha mind megértenétek,
hogy minden Rajtad múlik testvér és rajtam,
hogy megfogjuk-e egymás kezét a bajban...
Az igaz barátok azok, akik a legközelebb álnak hozzánk.
Az élet minden terén számíthatunk rájuk,
Mellettünk vannak jóban, rosszban egyaránt.
Ha bármi rosszat elkövetnek ellenünk,
Nem tudunk rájuk haragudni.
Mert a szívünk mélyén jól tudjuk,
Hogy ők sosem bántanának meg szándékosan.
Ezért ha ilyen eset mégis előfordul,
Akkor szó nélkül meg tudunk nekik bocsátani.
Lányomhoz!
Mit tettél velem drága gyermekem ?
Elárultál ,becsaptál, hálát sosem mutattál .
Két szemembe hazudtál ,mások előtt lehordtál!
Te voltál a életem első csodája szívem minden boldogsága .
Szerettelek ,neveltelek lelkemet kitártam neked, 18 éves lettél elmentél úgy gondoltad felnőttél !
Azóta nem láttalak a szívem lassan megszakad ,
miért vagy ilyen kegyetlen édes drága gyermekem ?
Megvetsz ? Leírsz ? Másoknak csak szidsz ?
Jönnél te még vissza sírva mikor rájössz arra
senki nem szeret úgy téged mint mi akik szerinted pornépek !
Tücsköm én szép kislányom kegyetlen vagy sajnálom ,
nem becsülöd azokat kik kisérték utadat!
Csalódás,
A jó barát, ha nem is mutatod, látja, hogy rossz kedvű vagy. Az igaz barát ilyenkor nem kezd el kérdezgetni, hanem átölel, vagy megfogja a kezed és elmondja, hogy minden rendben lesz.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló