Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
...
of
17
Utolsó oldal »
Lehet most tabu témába nyúlok . De szerintem mi nők nem a szexért rajongunk . Mi is kívánjuk ugyan de nekünk a szeretkezés az ami igazán örömöt okoz . Aminek van eleje közepe és egy csodás befejezése . Nem az ami csupán egy aktus amiben nem biztos ,hogy nekünk is annyira jó . Nekünk kell az udvarlás a finom kis érintések az apró csókok sőt azok a rekedt szavak amiket a fülünkbe súgtok . Igen nekünk kell a figyelem az hogy ránk is odafigyeljetek és nem csak a saját igényeitekre , a tűzijátékot mi is nagyon várjuk , de utána is jólesik az a gyengéd ringatás amit sokan kifelejtenek ! Uraim igen is nekünk is jár a figyelem !
Mona
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Sokáig szent meggyőződésem volt, hogy amikor az élettől pofont kaptam az azért van, mert engem utál az egész világegyetem. Szitkozódtam és mindenki hibás volt csak én nem.
Teltek az évek, és a rengeteg ember, könyv, na meg persze a változás (amin minden ember átmegy, mondhatni fejlődik a személyisége) hatására, máshogy kezdtem gondolkodni. Rájöttem, hogy ha csapkodom az asztalt, cifrákat káromkodok és szidok mindenkit, attól a helyzetem nem lesz jobb. Sőt a közérzetem se és a körülöttem élőké sem. (Amit persze sokan nem vesznek észre, hisz annyira lefoglalja őket az önsajnálat)
Rájöttem, hogy ha feladatként és nem átokként nézek a problémákra, meg fognak oldódni. Hit kérdése és akaraté. Hálás vagyok minden gondért és nehézségért, mert erősítik a lelkem. Megmutatják, még mire vagyok képes. Megmutatják, hogy amit hittem, hogy „csak” ennyire vagyok képes, azt még tudom fokozni. Az persze csak grátisz, ha van melletted valaki, aki segít, de nem feltétel. Hisz egyedül, egymagad is képes vagy bármit megoldani.
Ne siránkozz azon, hogy miért pont te… ha ezt teszed, a problémák akkor is meglesznek. Csak nehezebb lesz őket áthidalni. Legalább te könnyíts a nehézségeken azzal, hogy emelt fővel mész neki. Visszanézve pedig irtó büszke leszel majd magadra! MEGÉRI! ÉS KÉPES IS VAGY RÁ!!!
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
One of the hardest parts of life is deciding whether to walk away or try harder.
"Hiszek egy jobb világban..
Egy világban ahol a szomorúságot csak hírből ismerik.
Egy helyet ahol nincsenek betegségek és az emberek szeretik egymást
Egy helyet ahol nem ismerik a hazugság kifejezését,
és ahol elítélik az irigységet..
Egy helyet ahol az emberek arcát elönti a mosoly áradata
és ahol generációk találkozásáról szól a nap.
Ahol dédapám és annak ükunokája kezet fog egymással.
Egy hely amely minden reményünket felszabadítja Földi fogságából.
Ilyennek képzelem az örökkévalót.."
Working out is my drug. I don't party every night, I don't get wasted, I don't pop bottles, I work out. I push my body to its limit, then I push harder. I blast my music, I sweat, I ache. I love pain and I hate skinny. I don't bother you. Don't judge me. You can have the clubs and the flashy life, I'll take the darkness of the gym. All day. Every day.
I woke up this morning for three minutes. I rolled out of bed, put on my slippers, and stared at myself in the bathroom mirror. That was all I could take. I went back to sleep. I didn't go back to bed, I just wenr back to sleep. I slept all day. I sleep most days. I'm asleep when I get to school, asleep when I'm telling the barista which form of caffeine I prefer. It never wakes me up, but I spend $ 3.50 on it anyway. I'm asleep when my professors are talking, asleep when I go to the store to pick up milk. Sometimes I wake up but it's terrifying so I go back to sleep right away. I want to wake up. I want to have a reason to wake up. But it's so much effort and for what? I will brush my teeth before they are clean enough to never brush again. I eat lunch and wonder how much more I will have to eat until I'm full enough to never eat again. It's easy to sleep through routine; I guess that's why I stay here. I wish I could be done with this life so I could finally sleep properly.
You know when you're sitting in a train and you look out the window and everything is passing you by so quickly and it's all a blur and it's weird because you're so still but everything outside is moving so fast. That's how I feel right now. I feel like I'm stuck in a train forever not moving anywhere, forever stuck in one spot while everyone around me is moving so fast. They're going places and making plans and doing actual things with their life and I'm just stuck here, in this same spot unable to move forward.


Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

tel

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

beke

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…
Sokszor van, hogy mondjuk, majd.... "Majd ha megtehetem, ha megteheted, ha ilyen vagy olyan leszel, ha ez vagy az lesz.... Majd akkor leszek boldog ha...."
De a boldogság nem akkor lesz. A boldogság most lehetséges csak ebben a pillanatban. Egy feltétele van a szeretet, amit magad, és mások iránt érzel. Nem tegnap, és nem is holnap. Az akadályok, elvárások, a majd, csak mind kifogás, eltávolít a jelenből. Kifogás, mert ha eljön az a bizonyos majd, kitalálsz újabbakat, hogy ne kelljen érezni a jelent. A szeretet képes lebontani a falakat, megszüntetni az akadályokat, és a jövőbe vágyakozást is.
Gondold végig. A nehézségek, aggodalmak... változnak, átmeneti természetűek. A szeretet állandó, és örök.
Ha a körülményektől teszed függővé a szeretet, és a boldogságot, sosem kaphatod meg, mert mindig lesz majd.
Ha egyszer, csak egyszer megérzed és megérted, mi a szeretet és a boldogság, nem lesz több majd...csak most.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom