Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kacér kis napsugár benyúl az ablakon
végig kúszik a meleg, álmos arcomon.
Kint kismadár harsogja a reggelt
a szomszéd már kopácsol, ő felkelt.
Karom hosszúra nyújtom, csont recseg
csend van ide benn, csak az óra ketyeg.
Itthon rohan az idő meg nem áll
lassan mozdulok, az utca kiabál.
Fájok!- mond miért siettél ennyire reggel?
Nap sem nyugszik, olyan hamar fel kel
Lapítva hunyok még kicsit, titkon
simogass nap, jót játszol hátamon.

Talmud
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.
Beszélgetés Rob Schneider, Adam Sandler, és golfozó barátjuk között, miután Robnak felszakadt a sebe a hasán:
Schneider: Hanili! Leugrom a partra szörfözni, utána összestoppolsz?
Sandler: Peersze, alig várom haver!
Barát: Nem mennék a tengerbe vérző sebbel... Szimatot kapnak a cápák!
Schneider: És akkor mivan tesó, a cápa ritka békés állat.
Barát: Igazán? Egyébként mi az a csúnya seb a hasadon?
Schneider: Cápaharapás!
2006:Azt hiszem vegyes érzelmekkel búcsúzik mindenki az idei szezontól. Hatalmas csata után sajnos alul marad Michael, de mindezek ellenére emelt fővel távozhat. Az utolsó nagydíj összefoglalója volt a versenyzésben eltöltött éveinek. Volt dráma, öröm, harc és kudarc, és Ő mindezeket remekül kezeli, és örökké megmarad nekünk minden versenye és sikere. Hisz ő a világ legjobbja,és mindig az is marad.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
O me! O life!... of the questions of these recurring; of the endless trains of the faithless... of cities filled with the foolish; what good amid these, O me, O life? Answer. That you are here - that life exists, and identity; that the powerful play goes on and you may contribute a verse. That the powerful play goes on and you may contribute a verse. What will your verse be?

(Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.)
Történt egyszer,hogy a Nap a Holdba szeretett.
Csillagok vitték,s hozták a híreket.
Ígért a Hold boldog órát,s a Nap forrón szeretett.
Nem számított akkor semmi,mert lángolva élte meg.
De a szerelemhez ennyi biz nem elég!
Kimaradt az életükből a testi érintés.
egyszer az Ég megszánta a szenvedő Napot,
úgy rendezte,hogy egy percre érintse meg őt a Hold.
S mikor végre egymáshoz értek,
a szerelem elmúlt,s felük hideg lett.
Érintése olyan volt,mint a hideg jég,
kihűlt a szerelem,Ég tudja - Miért?!
Mi lett a vágyból...Mély tiszta érzelem?
Hulló csillaggá vált az SMS - SZERELEM!
,,Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg. Csak, hogy tudd elmondom, hogy tudom mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban...és tudom, hogy minden rendbe jön. Bár nekem nincs családóm, se munkám, se pénzem tandíjra...mégis téged sajnállak. Tudom, hogy a srác aki az e-mail-eket írta ott van benned...de nem várhatok rá...mert rád várni olyan, mint esőre várni aszályban...hasztalan és időrabló."
Aki beléd újra kést döfne
Amikor egy szó is legyőzne
Nem olyan aki ébren is álom
Kelned kell, sajnálom
Aki beléd újra kést döfne
Amikor egy szó is legyőzne
Hagyjon már végre hidegen
És legyen újra idegen!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló