Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
A Magány az a barát aki kéretlenül hozzád szegődik, az egyetlen aki mindig megtalál ha nem kéred akkor is. Nem tudni ő ragaszkodik- e jobban hozzád, vagy csak te nem tudod elengedni. A magány az a barát, aki felidézi a szép emlékeket, boldog pillanatokat, s nem engedi elfeledni azokat.. Fájdalmas a jelenléte, de élhetsz nélküle??
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
A lábunk megremeg, nyoszolyánk didereg.
Ide kedvesem, szerelemmel ölelj meg.
Gyűrjük meg, melegítsük fel e fekhelyed,
Ámor-nyilam töltse be, tüzes kelyhedet.
Elég nehéz mosoly mögé rejteni a könnyeket, de nem lehetetlen. Ráadásul vannak olyanok akik különleges erővel vannak megáldva egy láthatatlan szemüveget viselő emberkék, akik akkor is látják a könnyidet, ha elrejted őket. Ezek a különleges erővel és szemüveggel rendelkező egyének, a barátok.
Így állok tehát, túl mindenen, régi emlékeim és lidérces álmaim takarosan bezárva ebbe a köteg papirosba. Nemsokára beleteszem egy dossziéba, a dossziét elzárom a szekrényem legalsó fiókjába, és kész, vége.
Az élet? Nem más mint egy hosszú,végtelennek tűnő poros országút..hogy mi a mi dolgunk?Végig menni rajta,még akkor is ha időnként rögös ha időnként nehézkes..vannak sorsdöntő elágazások amiknél meg-meg állva eldönthetjük, hogy tovább akarunk menni?..vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább?..mikor letérsz egy mellékútra és azt választod sajátoddá..időnként amint haladsz vissza-vissza nézel..mert az emlékek húznak, de tudod hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje és hogy az újra voksoltál..ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned,bíznod és várnod hogy ez az út jobb lesz,szebb lesz, reményteljesebb ..úgy válaszd meg útjaidat hogy ne felejtsd el..egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához..de addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt amelyiket igazán a tiednek érzed...
Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsú szó, amivel elmész. ... Itt az éjjel, és te nem vagy már velem, hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak, tudom, senki nem felel, csak egy elfelejtett dal sír a szélben.
Dalszöveg,
Tutajos pedig arra gondolt, hogy a nyárban megismerte az utakat, amelyeket a tél eltakart, mégis azokon kellett járni; megkeresni, megtalálni, le nem térni. A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel.
Visszanézett még egyszer a ködös, messze náderdőbe, s most úgy érezte: nem hagy itt semmit, sem jót, sem rosszat, mert csak a szemét kell behunynia, és megzendül körülötte életének az az ideje, amelyben megsimogatta a napsugár, elöntötte a szenvedély, szélesen nevetett, és összetörten, sírva gyötrődött, miközben hol simogatta, hol szöges ostorral verte szívét, de a férfiak útjára terelte: a téli berek.
A természet bölcs, de könyörtelen. Ami van, annak kell is lennie, és az egyensúly megbontása csak rövid ideig lehetséges.
Ez nem volt másként soha, és nem is lesz másként soha.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom