Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.
Talmud
Ha elhiszed, hogy jobb lesz a holnap rá jössz majd az élet szép.
Nagyokat nevetsz, az égre nézel, ha akarod zöld lesz nem pedig kék.
Matek nem kell a képlet egyszerű. Rajtad múlik minden.
Tedd meg! Lépj már!

Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
Azt hiszed hiba volt, tévedtél.
Legszebb emlék, hisz így lettél,
Az aki vagy, nem védkeztél,
Köszönöm, hogy nem szerettél.
Ha azt hiszed, hogy elvesztesz valamit, rögtön az lesz a legfontosabb dolog az életedben.
Lehet nem hiszed el, de hiányoztál nagyon
Összetör a vágy, a csókodra szomjazom
Nálad voltam én, nem felejtem el
Mostmár nem hibázhatok, kellesz nagyon.

Szívem újra él, és én mégis haldoklom
Oh, a hangodat vajon még egyszer hallhatom?
Annyit vártam rád és látod eljöttél
Végleg itt maradhatnál
Hogy szeress nagyon
- Úgy tűnik, itt nem divat a bátorság...
- Hát félek is, mert azt hiszed, hogy hajtok rád...
Mivé lettél ember?
Neved gyilkos fegyver
Merre tartunk innen?
Arra válasz nincsen

De eljöhet a változás
Egy jó ügyért az áldozás
De az ébredés messze még
Amíg elhiszed ez épp elég.

Legyen a Föld jobb hely mint volt!
Hagyjuk el már ezt a kort!
Ahol a béke túl kevés,
Jöjjön el az ébredés!
Elkezdtek beszélgetni, és minden remek; szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észre vennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll; és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek... Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog; és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.
"...Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló