Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
..annyi minden van most bennem így.. hogy már egy ideje nem is beszéltünk,
úgy érzem megfojt a hiányod és ez hogy nem keresel nem érdeklődsz utánam darabbokra tép szét...és ezek a kis darabok azok amelyeket Te csináltam bennem!
hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó arany barna szemeid..hiányzik minden ami te vagy!
az összes ki mondott szavad, az üzeneteid a nézésed..és pusztán az hogy csak mennyünk egymás mellett az utcán.
te vagy egyetlen olyan ember az életemben akit senki de senki nem tud helyettesíteni...találkozhatok bárkivel, Téged kereslek minden kimondott szavában és minden sarkon azt várom hogy hátha feltűnsz...szokásos kabátodban..és cipődben.
...Te vagy mindenem a kimondd szavaim az összes gondolatom minden percem...minden velem történt jó vagy rossz dolog..képzeletben minden kis apró titkomat megosztom veled..és mindig itt vagy velem!
te vagy életem legfontosabb embere..minden csepp könnyem minden, rossz pillanatom ..a szép és a kevésbé szép gondolataim...minden új fiú az életemben, minden szeretetem...és az összes fájdalmam.
és Te mégis mással vagy...de nem érdekel mert tudom hogy ennyire senki nem szerethet téged mint én!
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Illatos piros rózsát helyezek formás kebleidre,
Ajkaidon forró csókjaimmal magamhoz ölellek.
Igazán őszinte szerelmemmel egyre dédelgetlek,
Boldogságot, egészséget, - éltessen Isten örökre!
Ha véget ér a türelem és csak arra leszel figyelmes hogy csukódik az ajtó...megkell értened..vettem a kabátom és elindultam..felültem az első vonatra majd az első repülőre és már magasan szállok..távoli helyeken járok...de tudd hogy a szívemben őrizlek és ott vagy velem bárhol is járok...de van amikor az embernek mennie kell..van amikor nem várhat, nem maradhat mert úgy érzi mennie kell..hogy világot lásson?vagy csak felejtsen?vagy csak egyedül legyen?-van hogy maga sem tudja...az ember..
Mentsük meg a Földet! Ez az egyetlen hely, ahol csokit lehet kapni!
Ha van valami amit megbánhatsz életed során, az az ha nem használsz ki minden percet arra, hogy boldog légy...teljesen mindegy mitől, lehetsz attól, hogy rájössz arra te is tetszel annak a helyes srácnak aki neked nagyon bejön, valóra válik egy álmod, táncolsz az esőben, örömödben sírsz, érzed, hogy csak a tiéd a pillanat, érzed, hogy szeretnek és még sorolhatnám... mert, mert a boldogságnak rengeteg árnyalata van, azért mert mindenki ugyanazt akarja, mégis mindenkinek más a fontos...nem mindenki tudja először, hogy neki mi az, de ha te már rájöttél, szerencsés vagy, és soha ne hagyd elveszni...
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Mit is mondhatnék...A gond az, hogy mindaz amit szólnék nem lehet több, mint amit hallani akarnak. Mit is mondhatnék, ha néztél rám egyszer valaha, de arcod feledésbe merült, amikor, még ,mosoly volt ajkadon...Mit is tehetnék, mikor megváltást hoznék, de megölik bennem azt, ami én lehetnék, és virág helyett tövis leszek?...Ezek után mit is mondhatnék, tehetnék, lehetnék...?!
A lábunk megremeg, nyoszolyánk didereg.
Ide kedvesem, szerelemmel ölelj meg.
Gyűrjük meg, melegítsük fel e fekhelyed,
Ámor-nyilam töltse be, tüzes kelyhedet.
A hazugság az élet eleme,
A hazugság az ember éltetője,
Aki hazudni tud, az megállja helyét,
Aki hazudni nem tud, az mit sem ér.
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly’ becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom