Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.
Talmud
Az ember millió helyre utazik, de mégis van olyan hely ami olyannyira megfogja őket hogy szinte lehetetlen elképzelni az életet máshol
Az életem lemeze fordul,
Lassan az utolsó dalhoz ér.
Szememből a könny kicsordul,
Vajon az életem ennyit ér?

Az életem lemeze fordul,
Lesz még időd megbocsájtani?
Hogyha a tű felfelé mozdul,
Dalokat többé nem fog játszani.

Ha a lemezre visszatennéd a tűt,
Lenne amit újra játszanék,
Másképp raknék össze sok betűt,
Ha a Halál nem jönne, várna még!

Az életem lemeze fordul,
Utolsó számnak vége lett,
Úgy megyek el, megbocsájtatlanul?
Egy csodálatos jövő helyett....

Az életem lemeze lassan megáll.....
Szívem kivérzett ebben a dalban,
Megríkatott az utolsó szám,
Még egyet dobban, aztán meghalok halkan.
A családom volt az egyetlen, az igazi kincsem,
De egy pillanat alatt széthullott és már bárhogy is fáj, nem tehetek ellene semmit.
Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
Örüljön akinek ez még megadatott, becsülje meg mindennél jobban mert lesz idő mikor már késő lesz.
A legrosszabb dolgok is bekövetkeznek olykor, mikor a gyermek épp bontakoztatná ki repülő tudását, viszont egy röpke pillanat alatt a földre hull és ökölbe szorított kézzel sír.
Annál kegyetlenebb dolog nincsen mikor szeretettel és tisztelettel (Pl anyák napján) egy bonbonnal vagy egy virággal nem áll már módodban felköszönteni a szerettedet. Mivel nem marad más csak egy sírhalom, ahova teheted a virágod. Illetve a remény, hogy odafent nincs többé fájdalom és gonoszság.
Így belegondolva nekik sem lehet könnyű, hogy odafentről lefelé tekingetnek és látják gyermeküket megingani az élet göröngyös útján.
És nem tehetnek semmit, hiába látják, hogy merre van a helyes ösvény.
Szokták mondani: ha még él az egyik szülőd, csak félárva vagy. Ha a másik szülőd is meghal, akkor leszel igazán árva.
A szeretet olyan, mint a tűzhely.
Lángja lehet takarékon vagy teljesen felvéve, ilyenkor meleg vagy forró,
ha kialszik a lángja jég hideg vagy fagyos.
Az élet sok szempontból olyan mint a foci: a problémákkal szembe kell néznünk, félelmeinket le kell győznünk és akkor kell betalálnunk a kapuba, amikor gólhelyzetbe kerülünk.
‎_Szeretlek,pedig nem akarlak,próbállak elfelejteni,próbálok túllépni rajtad,és szeretném,ha többet sohasem láthatnálak,így legalább enyhithetném a fájdalmat,amit okoztál. De a sors,nevezzük így,valamiért, nem tudom miért,mindig úgy cselekszik,hogy te és én,egy időpontban és helyen legyünk.De én nem hagyom,hogy engem a sors irányítson,épp ezért mindent megteszek,h elkerüljelek. Igaz szeretlek,de már nem érdekelsz...'
Az emberölés mindennapos foglalatossággá vált számunkra. Nem volt olyan fegyver, amelynek ne lettünk volna szakértő forgatói. A fojtóhuroktól a géppuskán át az ágyúig minden gyilkoló eszköz ismerős volt számunkra, de a puszta kezünkkel is ki tudtuk oltani egy ember életét. Egy jól elhelyezett ütés a tenyér élével, és kész. Huszonévesekként öregebbek voltunk, mint hetvenéves nagyapáink. Többet tudtunk az életről és a halálról, mint bárki más. Soha nem mentünk el úgy egy halott mellett, hogy ne eresztettünk volna golyót a fejébe. Nem léptünk be úgy idegen házba, hogy ne dobtunk volna be előtte egy kézigránátot. Nem voltak illúzióink, és tudtuk, hogy többé nem is lesznek. Soha többé. Már semmi nem lepett meg minket. Túl sok lelki megrázkódtatás ért már bennünket. Az érzelmi életünket tönkrezúzták a tüzérségi támadások, az állandó csapdák. Már a nemi erőszakot is mulatságosnak találtuk. Különösen akkor, ha egy egész század jutott egy nőre. Ha valamire szükségünk volt, elvettük. Nem volt elfecsérelni való időnk. A halál a közelünkben ólálkodott.
Elmentél tőlem úgy fáj,a szivembe tőrt szúrtál, úgy érzem, elvérzem,nélküled nem élek. Elmentél egy reggel,összetörtél bennem, mindent mit éreztem mától, már nem érzek, szívem kővé lett. Kővé vált szívemben,szerelemnek nincsen hely, többé, már ez a szív szeretni úgysem bír.
LÁNY: *sír*
FIÚ: miért sírsz?
LÁNY: barátnője van annak a fiúnak, aki tetszik.
FIÚ: hú, hát az a fiú is csak egy kurvát kaphatott helyetted!
LÁNY: most kurváztad le a barátnődet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló