Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."
Talmud
„...Mert amíg gumibotot használnak párbeszéd helyett, a szavak ereje felbecsülhetetlen, a szavakban rejlik a lényeg, aki jól figyel meghallja az igazságot, az igazság pedig az, hogy valami nagy baj van ebben az országban. Nem igaz?... 400évvel ezelőtt egy nagyszerű ember örökre az emlékezetünkbe akarta vésni november 5-ét. Emlékeztetni akart minket, hogy a tisztesség, igazság, szabadság nem csupán szavak, hanem lehetőségek. Ha önök nem láttak semmit, ha a kormány bűnei nem ismertek önök előtt, azt mondom hagyják csak feledésbe veszni november 5-ét. De ha látják mit én látok, érzik mit én érzek, vágyják mit én vágyom, kérem, hogy álljanak mellém mához egy évre a parlament kapui előtt! Olyan november 5-ében részesítjük őket, amit sosem felejtenek el!"
„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!"
Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a Földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat.
Az élet minden alapvető helyzete visszavonhatatlan. Ha az ember ember akar lenni, tudatosan kell vállalnia a visszavonhatatlanságot. Fenékig ki kell innia. Nem szabad csalnia. Nem szabad úgy tennie, mintha nem látná.
Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben.......vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ....sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk.....telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ....szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak....!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába.....ez minden vágyam.....sétálni veled, és a barátokkal,.......egy ilyen helyen,.....egy térkép nélküli földön!.....a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!
„Napról napra élünk, mint a legyek,
nem számítunk csodára, mert csodák
sincsenek manapság. És mire végül olyan
anyagi helyzetbe kerülünk, hogy többé
nincsenek mindennapi gondjaink, már késő,
minden elromlott körülöttünk, a házasság,
a levegő, az ország, a világ, vének vagyunk,
kopaszok, aztán impotensek, betegek, halottak."
"Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny."
„Aha, értem. Azt hiszed, hogy neked ehhez
semmi közöd. Elmész a szekrényedhez és kiveszed ezt a
lompos, kék pulóvert. Mert a világnak azt akarod mondani ezzel, hogy túl
komolyan veszed magad ahhoz, hogy érdekeljen mit veszel fel. De amit nem
tudsz, az az, hogy ez a pulóver
nem egyszerűen kék. Még csak nem is türkiz vagy jáspis kék, hanem sziriliai kék. És azzal sem vagy tisztában, hogy 2002-ben Oscar de la
Renta jött ki egy ilyen árnyalatú
kollekcióval. Aztán, ha jól emlékszem Yves Saint Laurent
volt az, aki szirilia kék színű katonai ingeket
mutatott be. Aztán a sziriliai kék, gyorsan feltűnt további nyolc designer kollekciójában. Majd szépen leszivárgott a bevásárló központokba. Hogy aztán egy leárazásban végezze. Így került hozzád
is. Ugyanakkor az a kék több millió dollárt és megszámlálhatatlan munkahelyet jelképez. És valahogy komikus, ahogy azt
hiszed, hogy kivontad magad a divatipar hatása alól, holott azt a pulóvert
hordod, amelyet neked választottak ki az ebben a szobában lévő emberek, egy
rakás "dologból".”
"Ha igazán őszintén és elfogulatlanul, gondosan megvizsgálunk minden helyzetet, akkor rájövünk, nagymértékben mi is felelősek vagyunk az események alakulásáért."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló