Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, séget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a tlen barátot, mint az önfeláldozót és ségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkézségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik tlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e Ő, a megcsalt és elhagyott?
Talmud
„Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.”
Korán reggel útra kelek, szép lányokat keltegetek. Harmat csillog cipőm orrán, locsolkodni jöttem hozzád. Kölni vízzel permetezlek, szép szavakkal ébrezgetlek. Párnáidra illat hullik, szemeidről álmod múlik. Itt a húsvét ébredj már, hervadozó virágszál.
Más reggelre virradtunk, tárva van sok kiskapu. Húsvét hétfő reggelén, locsolni megy sok legény. Befordulunk, kopogtatunk, vödör vízzel riogatunk. Fizet is a gazda nyomban, s elköszönünk rögtön onnan.
"Igaza van Carmen! Félek…
A lelkem egy része közel engedné, de érzem h falat húzott közénk, csak azt nem értem hogy miért!? Talán éppen az vonz Costasban hogy a sok szenvedés ellenére képes arra hogy ne bonyolítsa túl az életét! Belőlem ez a hit hiányzik…
Szomorú hogy az olyan emberek mint Costas vagy Bridget akik mindent elveszítettek, nyitottak tudnak lenni a szerelemre, míg én aki nem veszített el semmit, nem tudok…."
A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullatja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi...
„A leány eltakart piros arcát fehér kezeivel és lassan, csöndesen sírdogálni kezdett. Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez és hirtelen, gyöngéden odahajolt a leány fölé és megcsókolta. Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél. Az este enyhe árnyai lopóztak a kertbe és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz, csak olykor-olykor egy hulló falevél zöreje s egy csók csattanása...”
„Irigykedve néz most a húsvéti nyúl, mert a ma esti bálban a Jézuska az úr. Táncolnak az angyalok, szikráznak a fények, legyen jó napod és utána boldog új éved!”
"A pozitív és negatív vágy vagy cselekedet közt nem az húzza meg a határvonalat, hogy azonnali elégedettséget nyújt-e, hanem az, hogy végül pozitív vagy negatív következményeket eredményez-e."
A teknős mondta a rajzfilmben mikor az állatoknak szánt csapdák
beindultak és az embereket készült "elkapni" egy jó nagy lángszóró:

"űű ez égőbb lesz mint a makkoscipő!!!..."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló