Hű

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Hű

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Egy éjszaka,
Mikor minden lehetséges,
Ez nem vicces,
Nem nevetséges.
Az utcákon kóbor lelkek lesnek,
A boldog gyermekekből áldozatok lesznek,
A világot szellemek járják,
Az embert a sarkon túl várják.
Az erdőben farkasmeber vonyít,
Életet sirat,
melyet átok szorít.
Vámpír bújik a házak árnyékában,
Semmi jó nincs szándékában,
Szemfogai a nyakadba vájnak,
S az utca sarkán csak,
Egy száraz hullát találnak.
Rubinvörös véred,
Beszínezi ajkát,
Jelezvén ,
Komor hatalmát.
Messziről a szél,
Egy lány sikolyát hozza,
Az éjszaka szörnyeit,
Csak ez a hang vonza.
A temető éledni kezd,
Csak te lehetsz,
Ki rajta veszt,
Öntudatra ébred mind, ki holt,
Sírból kel ki múlz, mi volt.
A tükörből más arca néz,
Elfordulni túl nehéz.
Ez nem álom, ez valóság!
Már elhagyott a bátorság.
Démonokat visz a szél,
A gonoszé ez az éj.
Segítséget ne is várj,
Inkább este ne járkálj!
Csukj be ajtót, ablakot!
Szíved félelemtől zaklatott.
Bújj be az ágyba,
Húzz magadra takarót!
Ez a gonosz álma!
Vegyél be egy nyugtatót!

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Most vagyok ott, hol más sivár, pusztító életem határhoz ér! Nem éri meg itt lennem! Létemnek nincs értelme! Vár rám a fény, s magány, ebben éltem, nincs változás! Porhüvelyem szétszórva, szanaszét, hiszitek, hogy van remény? Nem értetek engem! Itt nincs esély! Tehettem bármit, igazmondót, nem hittetek bennem Ti gondolkodók!
Én!

Az élet szép, az élet minden, míg létezhet a Földön ember a lánc mi összeköt nem hullhat szét, lesz út lélektől lélekig lesz kinek megtanítsd világod titkait...

Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

Kövesd mindig az egyenes utat
Mit tiszta, romlatlan szíved mutat,
S ha rózsák közt vezetnek el,
A rózsákhoz ne menj közel.
Ne menj közel, ha csábítanak is,
Könnyen megsebezhet egy rózsatövis.
Egy vércsepp fehér ruhádra hull
S ott marad kimoshatatlanul.

Egy emlék mely ma is fáj.
Egy szó mit itt régen itt hagytál.
Egy levél melyet nekem írtál még.
Szívem most vad tűzben érted ég.

Egy könnycsepp érted, a rég volt szépért,
a vissza sose térő gyönyörű érzésért.
Egy remény, hogy majd eljössz, s újra itt leszel.
Egy csók mellyel csak rád emlékezem.

Egy gyönyörű pillanat,
melyet elfelejteni nem tudtam soha.
Egy álom, egy égető érzés,
ami már csak egy porba hulló kérés.

Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak.

- És az oroszlán beleszeretett a bárányba... - mormogta. Elnéztem, elrejtve a szemeimet, ahogy megborzongtam az izgalomtól.
- Milyen hülye bárány. -sóhajtottam.
- Milyen beteg, mazoista oroszlán.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló