Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
... az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.
Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi,hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.
A kertészek fölismerik egymást - mert tudják, hogy minden egyes növény történetében benne van az egész Föld fejlődése.
Talmud
Karácsony napján is sokat gondolok rád,
Egy kis angyal a szívemből hozzád is el szál,
A pusziját már biztos érzed is az arcodon,
És ezzel Boldog karácsonyt kívánok-e szép napon!
Álom volt, amit ébren álmodtam
magunknak.
Csak álom volt mi megcsalt
s felébredtem én.
Álmom volt veled, te
álombeli lény.
Nem lehetett igaz
biztosan tudom.
Ha igaz lett volna, fájna most
nagyon.
Hazudd hogy hazudtál,
és csak álom volt.
Hazudd hogy te voltál, és
kínzón megcsaltál.
Álmom volt veled,
de elfelejtem én.
Mert feledni könnyebb,
mint szeretni a reményt.
Én soha többé senkire ránézni nem tudok így mint rá. Sosem felejtem őt el, mert szeretem, örökké szeretni fogom, és végigszenvedek mindent, csak hogy még egyszer kimondja hogy szeret. Mert én is szeretem.
Eljött hát újra e szép ünnep.
Pompába öltözik az egész anyatermészet,
Az emberek vidáman énekelnek,
A családtagok együtt ünnepelnek.
A kisgyerekek segítenek díszíteni a fát,
Miközben izgatottan várják az ajándékot hozó angyalkát.
Szeretet és meghitt együttlét járja át az egész világot,
Így kívánok nektek Boldog Karácsonyt, kik e sorokat olvassátok.
Mentsük meg a Földet! Ez az egyetlen hely, ahol csokit lehet kapni!
"Ha nagyon fáj a szíved takard el egy mosollyal ne lássa senki bánatod,
jön majd boldog idő s a múlt megkopik, a boldogság újra felragyog !
Ne hagyd ,hogy a tegnap mérgezze lelkedet ,gondolj arra ki téged tiszta szívből szeret!"
Semmi jóról nem leszünk híresek, csak arról, hogy mi vagyunk a leghülyébbek.
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer…
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem…ez pedig a szavak ereje lenne…
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk…mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett…
Mindig attól félek hogy ez az álom egyszer véget ér, hogy egyszer végleg elveszítlek, de mond mit tehetnék egy álom közepette? Szeretném azt hinni hogy én írom saját sorsom, s ha ez így lenne, minden sorban szerepelne a neved..

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló