Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol nagyapa!
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...
...a legfőképpen azonban a várt viszontlátás ez életöröm általános érzésében folyt össze benne. Ez az érzés olyan erős volt, hogy akaratlan elmosolyodott.
Azt gondoltam eső esik,
Pedig a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnat ver engem az eső.
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...
Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok – a zene, a holdfény, vagy a csók-, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dogok tartanak a legtovább.
Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról... többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.
Lisey már az álmok világában kóborol, ahogyan Scott is, de az álmok világába sosem együtt mennek, és Lisey attól fél, hogy a halál is ilyen lesz, a halál, ahol álmok ugyan még vannak, viszont a szerelem –az otthon, a kéz, ami a kezedre kulcsolódik, mikor a nap végén madárrajok szelik át az égboltot a Nap égett-narancssárga korongja előtt- hiányozni fog.
„ó vagy azokhoz, akiket szeretsz. Jó akarsz lenni azokhoz, akiket szeretsz, mert tudod, hogy akármilyen sok időt töltesz is valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.
A legjobb, ha nem nézel vissza. A legjobb hinni, hogy minden szép és jó lesz, amíg meg nem halsz –és lehet, hogy így is lesz; ki meri azt mondani, hogy nem így szoktak véget érni a dolgok? A sötétbe elvitorlázó hajók közül van, amelyik újra meglátja a napfényes eget, újra megtalálja egy másik gyerek kezét; ha az élet bármire is megtanítja az embert, arra biztosan, hogy annyi boldog végkifejlet létezik, hogy komolyan meg kell kérdőjelezni annak az embernek a józanságát, aki azt állítja, hogy nincs Isten.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom