Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól.
Még át is ölelsz, ez a perc enyém, átjár a boldog remény.
Egy édes tánc, egy furcsa bús románc, egy könnyes búcsúzás,
Nincs folytatás.
Itt állsz és vársz még, én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés bár ölelsz ma még.
Úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt az álom, de mond hova ment?
Most még, míg itt vagy és ez a perc oly szép.
Ma még, most még, most még.
Mi várhat miránk, ha messze mész, csak kín és gyötrődés.
Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt, de nagyon, fáj most ez a csend.
Itt álltál, közel volt a boldogság.
Itt állsz még vársz, de nincs tovább.
Talmud
Az út most ketté ágazik, sok minden változik. Hát ég veled! Nehéz lesz nélküled.
Mit érzek nem tudhatod, csak annyit modok rád gondolok.
,,Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg. Csak, hogy tudd elmondom, hogy tudom mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban...és tudom, hogy minden rendbe jön. Bár nekem nincs családóm, se munkám, se pénzem tandíjra...mégis téged sajnállak. Tudom, hogy a srác aki az e-mail-eket írta ott van benned...de nem várhatok rá...mert rád várni olyan, mint esőre várni aszályban...hasztalan és időrabló."
Választhatsz, hogyan éled az életed.
Élhetsz úgy, hogy nem hiszel a csodákban,
De élhetsz úgy is, mintha minden egyes pillanat
maga volna a csoda !
A gitártokokban gyűlnek az apró pénzek
Boldogan dalolnak az utca zenészek
Az élettől részeg az az öreg csavargó az a padon alvó
Csipp csepp egy esőcsepp cseppen a földre
Csak figyelem csöndben hogy a tócsát kitöltse
Csak fel ne költse,hisz jobb ha nem látja
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya
Pedig valaha szerették,de a magányba menekült
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül
Mikor kéne egy társ kivel mindent megoszthat
Örömöt bánatot, jót és rosszat
Ha bízol bennem én megbízok benned
Elárulom a titkokat amit elrejtek
Annyira mélyen néha én sem találom
De ha megvan elmondom neked mindent barátom
Én megvagyok áldva egy mázlista srác vagyok
Elfáradtam magamba lázadok
Belesápadok ha a tükörbe nézek
Csak mondd meg nékem hogy mennyit érek
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából, már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal!
Szomorú a szíved, nem ért meg a Világ.Van, hogy fáj az élet s elfordul a Világ, de a tegnap elmúlt lépj hát tovább és meglátod újra rád mosolyog majd a Világ!
Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló