Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
- Mégis mikor öregedtünk meg?
- Én mindig öreg voltam, Ben. De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a Nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem, és végigkeféltem egy rohadt gyönyörű életet. Megöregedni nem szégyen, Ben. Azt ki kell érdemelni.
Talmud
Sokak szerint gyáva vagyok, pedig csak elzárkozom ettől a rideg, megbízhatatan világtól. Falat építettem, mássza meg az, aki szeret...nincs túljelentkezés.
Van, mikor egyetlen szótól újra elkezd dobogni a szíved,
és úgy érzed, lehet még minden jó, mint régen.
Fellobban újra a régi szerelem,
s te ismét foghatod két kezem.

Ez viszont csak álom, egy röpke gondolat,
s hogy rád gondolok, az nem csak egy pillanat.
Szeretnélek látni, beszélni veled,
csak reménykedni tudok, a bánat mellett.
Én a boldogságodba nem állok
Elengedlek hát, mint egy galambot
Szállj, szállj szabadon, ha Én nem is
De Te légy boldog angyalom!
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Amikor úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor a családok leülnek az asztal köré, hogy együtt vacsorázzanak, hirtelen megjelenik a Szuperosztály szelleme, és lehetetlen álmokat kínál föl nekik: luxust, szépséget, hatalmat. És szétesik a család.
Úgy búcsúzom el a várostól, ahogy mindig: abban a tudatban, hogy bármikor meggondolhatom magam és visszatérhetek.
Maradj így, ahogy vagy. Ne próbálj meg koncentrálni... Lazulj el, érezd jól magad. Néha ez a legtöbb, amit elvárhatunk az élettől.
Az angolok, akárcsak a régi érmék, melyeket jobbára félreteszünk, és kevés kézen forognak, jobban megőrizték amaz érdességet, melyet nekik a természet míves keze adott. Nem oly kellemesek tapintásra, de oly világosan látható a veret, hogy már első pillantásra felfedezzük, mi csodás kép és felirat van rajtuk.
Csókod éget, mint tisztítótűz hat testemre,
Ajkamon felszikkad, majd elhamvad perzselve.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló