Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
3
Utolsó oldal »
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
Talmud
„Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetne, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.”
"- Magára hagytam. Most már bármi történhet vele és én megígértem, hogy nem hagyom.
- Hát… ez elég furcsa ígéret...
- Miért?
- Mert ,ha nem hagyod, hogy bármi történjen vele, akkor nem történik vele semmi. Márpedig az marha unalmas."
Zöld erdőben jártam,
Sok furcsa dolgot láttam,
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások,
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan anak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős,
S furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ezen tettem megfelelne ee szép leánynak.
Mennyi szín és furcsaság
és élet mindez és mennyi
emlék és mennyi remény
Az élet furcsa játék:
Nem tudhatod, épp mennyit dobsz, és hol állsz meg;
Mivel kerülsz egy mezőre;
Milyen kártyát húzol ki a sors paklijából;
Vagy hogy ki és mikor esik ki a játékból.
De egy biztos: Ha jól használod fel a lépéseket, mindegy, hogy mikor kell abbahagynod, úgyis nyerni fogsz.
Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keserveset,
De még valamit tartogat.
Agyő, bús furcsaságok éve,
nagy bölcsen lépdesünk tovább,
mi már megszereztünk magunknak egy csöpp kis filozófiát!
B.Ú.É.K.!
Hirtelen furcsa zajt hallott, és egy nagy, sötét árnyékot látott a feje fölött. Egy óriási méhecske kerengett zümmögve a levegőben.
- Te ki vagy? - kérdezte a jövevényt.
- Én méhecske vagyok, szeretnék kicsit lakmározni a szirmaid közül.
- Jó - mondta a virág, és széttárta fehér ruháját. - Mondd, méhecske, te sokat láttál már a világból? Mekkora? Vannak még fák a mandulafán túl is? És a felhők mögött? Ott is laknak virágok? És azt tudod-e, hogy hová szalad a szél, és merre tartanak a felhők?...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló