Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
3
Utolsó oldal »
Szerencsemalacka farkát, ha megfogom,
Az új évre kívánok valami jó nagyot.
Csillogjon szemünkben öröm, s ne bánat,
Minden rossz messziről kerülje e házat.
Szebbet és jobbat mit is kívánhatnék,
Adja meg az Isten, hogy ezt hozza az új év.
Talmud
„Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tőlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tőlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!”
"Elértem hát a végére. Sohasem fogom befejezni a történetemet, mert a befejezés olyasmi volna, amellyel képtelen lennék szembenézni. Reményt tápláltam ott, ahol minden remény meghalt már, amiért is szégyen és sötétség lett osztályrészem. Elűztek, és a visszaút örökre bezárult mögöttem, bármennyire kétségbeesetten keresem is.
Azt hittem, elmesélhetem, de az egész világ kopárnak tűnik. Saját önhittségem miatt veszítettem el azt, amelyről nagyon kevesen mernének egyáltalán álmodozni is - olyasmire vetemedtem, melytől még az istenek is iszonyodnának."
Az volt a tervem, hogy az összes ajkammal
őt fogom csókolni.
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
Engem a jövő érdekel ... mert ott fogom eltölteni életem többi részét.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló