Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mikor a nap felragyog az égen,
én már tudom, hogy nekem végem.
Annyi kín és bánat nyomja lelkem,
hogy az utolsó kenyerem is már leszeltem.
Utolsó kortyot fogyasztom az életből,
s nekem elegem lett már mindebből!
Talán egy új, jobb sors vár rám,
talán a boldogságot is megtalálnám.
Talán új utakra léphetnék,
és talán végre boldogan élhetnék.
Ennyi volna csupán mit az élettől kérek, hogy mit hoz a jövő?
Nem tudom, de nem is félek!
Talmud
Lassan szeress, s szeretni fogsz sokáig.
Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek amit nem akarnak elfogadni! Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad.
Kérjük az Urat, hogy adjon
Erőt, elfogadni a megváltozhatatlant mert oly sokan, oly hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk,
Bátorságot, megváltoztatni a megváltoztathatót - mert oly sokan, oly gyávák vagyunk és félünk kiállni az igazunkért,
és Bölcsességet, hogy felismerjük a különbséget - mert oly sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk.

A jó hír azoknak akik elmondják ezt a fohászt az, hogy Isten meghallgat és felel imáitokra; a rossz hír azonban az, hogy előfordul hogy a válasza, NEM!
Mindenki álmodik egyszer valamit:
Kicsit, nagyot, csodát, s gyakran valakit;
Múltat, jelent, jövőt, mi volt és mi lesz,
drága álma nem fogható semmihez.
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
Minden pillanatban két út van előttünk, ezek közül ki kell választanunk az egyiket, és nem tudjuk merre vezet a másik. Lehet, hogy a jobbat választottuk, és lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni melyik a jobb.
Talán mindenki életében van egy olyan ember, akire titkon vágyik,
Akiről tudja, hogy soha nem lehet az övé!
De ha egyetlen pillanatot kapna lehetőségként, hogy megérinthesse,
Kész lenne akár az életét adni is érte.
Van olyan hogy most vagy soha.
Ezt értékelni akkor tudjuk, ha megtettük a lépést az irányába.
S ha voltam egyszer olyan bátor megtenni,
Életemben a legszebb órákként fogom mindig megélni!
És ha igazán szeretnénk, vele egy életet leélni!
Tudom, hogy ha reggel felkelek,
Fájó érzés tölti el lelkemet,
Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni,
És ágyamra borulva fogok elhunyni.
Az angyalok már várnak rám,érzem.
Valami húz innen, a végzet,
Én várni foglak téged,
Ne felejtsd, én ott leszek néked!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló