Fa

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.

Az élet olyan, mint egy apró tégla a hatalmas falban. Már szinte mindenki természetesnek veszi, hogy van, de nem értékelik, csak hiányolják amikor már nincs.

A legnemesebb tett a világon az, amit nem tesznek meg csak azért nehogy fájdalmat okozzanak vele a másiknak.

Volt idő, amikor úgy látta, inkább szemlélője a világ alakulásának, sem pedig alakítója, és a fájdalmas őszinteség pillanataiban pedig előfordult, hogy úgy vélte, minden fontos dolgot elrontott az életében.

Ha eltűnik az alagút végéről a fény, akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra, aki odaáll melléd egy fáklyával, megfogja a kezed és addig vezet, amíg meg nem látod az első fénysugarat. De ha nincs senki, a legkisebb kavicsban is elesel, felhorzsolod valamidet, és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz.

Csalódás,

Beteg volt az édesanyám tudta, hogy meg kell halni,

Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.

Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,

Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.

Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,

Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.

Szeretem nagyon, róla álmodom, mikor lefekszem.

Fekszik lázban a gondos anya, - halálos betegen.

Tiéd a csend, s a nyugalom.
Miénk a bánat s a fájdalom.

Az emberről lassan lekopik minden hazugság, így a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ.

Ha elnyered egy ló teljes bizalmát, különleges dologra teszel szert, melyet jól meg kell becsülnöd, s mely maga is saját becsületedből fakad.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló