Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hozd vissza hát eltűnt időmet, Midőn szívem ily zsenge volt, S bennem folyvást vers-újszülöttek Bő csermelye buzgott-dalolt, Világom még ködben kerengett Minden bimbó csodát ígért, S téptem virágok tengerét, Hol völgyeinkben árja lengett. Semmim se volt s volt mindenem, Csalódás-vágy ,s igazság-szerelem. Szilaj vágyaknak birodalmát, A boldog-sajgó poklot add, Gyűlölség, szerelem hatalmát, Add vissza ifjúságomat!
Talmud
Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni.
Mind a Föld közvetlen sarjadásai vagyunk. Voltunk por, leszünk korhadék anyag. Örök ritmusra vonulunk, szüntelen, beteljesítjük az élet ünnepélyét, hagyjuk elkövetkezni gyászát.
Csodatévő a szeretet, amely az imában födi föl magát.
Elismerés, csodálat, nagylelkűség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. És a humor a védőernyő fölötte.
- Baj van vele...? - Már nincs. Akit betettek a föld alá, azzal már nincs baj.
A humorérzékkel bíró ember a maga és mások cselekedeteit nagyobb távlatból, szélesebb látókörrel nézi, és ezért mindig fonáknak érzi őket. A humorérzék lehűti a lelkesedést, megcsúfolja a reményt, megbocsátja a gyarlóságot, megvigasztal a kudarcért. Mérsékletet tanácsol.
Az ima olyan, mint a menny és a föld között kitámasztott lajtorja, melyen a Paradicsomba emelkedhetünk.
A testünk, melyben létezünk, a földből származik, ahogy minden olyan dolog is, amit megeszünk, megiszunk vagy belélegzünk, és végül mindezek a földbe is térnek vissza. Azt pedig, hogy mit tesznek az istenek a bennünk lakozó szikrával, senki nem tudhatja.
Mielőtt bárkit is bírálsz valamiért, járnod kell a cipőjében egy mérföldet... ... Így amikor bírálod, egy mérföldre vagy tőle, és tiéd a cipője.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló