Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Figyelemre méltó az érzelmek hatalmas befolyása az emberi természetre. Lehet valaki bármily közönséges, mihelyt erős és igazi érzést fejez ki, a belőle áradó különös fluidum megváltoztatja arckifejezését, élénkíti mozdulatait, színessé teszi hangját. A szenvedély hatása alatt gyakran a legostobább ember az ékesszólás legnagyobb magaslatára lendül, ha beszédben nem is, de gondolatban, s olyan lesz, mintha tündöklő szférában lebegne.
Talmud
Ha a tegnapon gondolkozol folyton elmulasztod a mát, ha a holnapnak élsz szintén…
Élj a mának! Így minden egyes nap a tied lesz, kivétel nélkül…
Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak.
A gyöngyök akkor is gyöngyök, ha lazán vannak fölfűzve.
Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. (...) és amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy 'menyasszony'. Tudod, miért? Mert mi itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először!
Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világon, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a 'menyegző' után a te feleséged.
Apolka feje zúgott, kusza gondolatok nyargaltak bele és a szívét összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor már azt hitte, hogy megtalálta a nyugalmat, íme, a nyugalom egyszerre leveti a hófehér köntösét és a veszedelem áll előtte fekete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonos csatát és mindig az árnyék győzne.
Mintha a Föld fellázadt volna a korlátlannak hitt emberi uralom ellen!
Ha meglátlak elfog a vágy, úgy ölelnélek, úgy csókolnám a szád. Ha szemembe nézel rögtön elolvadok, tudnod kell, nélküled semmi vagyok. Égek a vágytól, hogy Veled lehessek és senki mást csak Téged szeresek. Igaz szerelmet még nem érzek, de tudom, hogy Veled szép lehet az élet. Azt sem érzem, hogy Te szeretsz engem, de ha mással vagyok látom a féltékenységet a szemedben. Kérlek mondj valamit, mondd, hogy Te is azt érzed amit én, mert csak Te kellesz e föld kerekén.
,
Ismétlés, folyamat, mely körből körbe halad, s kiábrándultság után a nagy üresség. Mi lesz ezután, kérdem sokszor, mint a telefonon meg annyiszor lenyomott gomb? Leülök, nézem a másikat, nézem az arcát, szemét, s valamit nem értek...elfelejtett mosoly, mi odaragadt csak. Szólt is, nézett is, érzett is..., csak szarul, hülyén, őszintén...
Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből.
A tárgyakat kidobhatod,
A nevét bárhonnan lefirkálhatod,
De fejedből már sohasem tűnik el.
Minden nap szomorúan kelsz fel.
Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj?
Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj.
Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos,
Egyszerűen csak magányos!
Ne sírj, ne félj, csak várj,
Pár hónap s elmúlik ami fáj!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló