Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Kétféle ember létezik: A jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.”
Talmud
„A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
„A siker nem fogja lejjebb adni. Nekünk kell felemelkedni hozzá.”
„Nap ragyog az égen, szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra, mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Neked adtam a szerelmem, de te elárultál, mikor a két szép
szemedre éheztem. Felnéztem a sötétségbe, s láttam, hogy
egy közülük a jövőm része. Még csak pislákol és keresi azt
a tüzet, amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő betakarja bolyhos pamacskáival, így ráébredek, mindez tévedés volt csupán, pokol átkaival.”
„Égre nézek felhőket látok s a felhőkben a Te arcodat látom. Csendes szélben hangod hallom, ha elbújik a Nap akkor is tudom, hogy szeretlek s hiányzol nagyon!”
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság.
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
„Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem kutattam mást de még bennem élsz.
Az én szívem nem nyílik másnak már,
Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”
„Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.”
„Nem izmosodsz meg szellemileg soha, ha nem szedegetsz fel nehéz dolgokat.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló