Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amit az Élet súlyos keze belekarcolt a Nagy Könyvbe, azt onnan már földi halandó csak hatalmas erőfeszítések árán tudja kitörölni, de akkor sem nyomtalanul.
Talmud
Azt monják, a hollók célhoz vezetik az utazókat... mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent... de egynél több hollót látni, rossz jel... zűrzavart és gondokat jósol.
Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy te ott leszel. Újra érezhetem csókod, érintésed. De menyivel jobb lenne ha ez mind itt a valós életben lenne.
A halál is csak az élet része.
Néha, megáll egy pillanatra az idő... egy-egy jelenet... úgy marad meg bennünk... mint egy kimerevített kép, elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok... semmi sem változik, aztán elmúlik a pillanat.
Az állati őrület és az orgia féktelensége üvöltözésekkel és az eksztázis rikoltásaival, oly démoni magasságokba korbácsolta önmagát, hogy a pokol öbleiből feltörő dögvészes viharként dübörgött és visszhangzott az éjszakai fák között.
Minden tegnap volt,
minden megtörtént.
Te mindig szerettél,
veled volna jó, ha újra kezdeném.
Vándor, a szívedben dal született.
Akit elhagysz, az tudja, hogy nincs üzenet.
Ezer elmlék egy könnycseppben, indulnod kell,
Vándor, a dal volt a jel.
Mert ezt teszi velünk a Szerelem: repülünk, de könnyen padlót foghatunk; szárnyak nélkül zuhanunk, mint egy darab szikla, és közben azon gondolkodok, mi a francért kellett leugranom!? De érted bevállalom, még a zuhanást is, itt csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem: az Te vagy.
Szeretnék könycsepp lenni, szemedben megszületni, lefolyni az arcodon, s meghalni az ajkadon!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló