Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kannásbor az élet amit a sors pancsol...
Talmud
Ne a tökéletes pasit keresd,csak aki most jó!
Az élet nem játék, de két dolog közös bennük, mind kettőben lehet nyerni, és veszíteni.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben!
Ha sírsz, akkor mért ne szeretnél?
Ha nem szeretsz, akkor mért gondolkozol?
Ha akarsz, akkor mért szeretnél elhagyni?
...de nagyon rossz lenne nélküled, mert szeretlek Téged!...
Ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban
Az élet szépségét karjainkban emeljük magasra, hogy a szívünk szállhasson...
Gondolat-hullámhosszon hagyom:
felemeld nyakig, letépd ruhám,
kibonts a bozót-bizonytalanból:
széles gondolat-hullámhosszon
magadhoz húzol, megragadlak,
belebódulsz céda pucérságomba,
izgága ölemet öledre lakatolom,
hívogató hajlataim varázstüzétől
cselszövő szerelemhamvasztáson
együtt emelkedem veled kéjben,
minden mozdulat hű választ kap:
szeretőknek szentelt bájvonás
arcomról arcodra átszálldogál,
a csenevész, nyápic portéka-vágy
érik lepedőn gondolat-napsugárnál

Elröpíti-e hozzád a gondolat
érzékekről felszálló óhajomat,
a sürgetést, hogy jöjj hamar,
elröpíti-e hozzád a gondolat,
hogy két ág puha-pihe tövén
esengve hív-vár a fészekmély,
elröpíti-e a gondolat sietve
verdeső vágyamat szívedhez,
hogy véss kőtábla-szívedbe?

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló