Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A sors kegyetlen ujja intett: El kellett válni hőseinknek. Kezdődik majd az iskola, S egymást nem látják tán soha.
Talmud
Én még kicsi vagyok, Verset ezért nem is tudok, De majd jönnek a nagyok, Aztán majd mondanak azok.
Életadó vizet hoztam, Rádöntöm az összeszt mosztan.
Jót kivánok én is néked, Ez természetes dolog, Csakhogy a jó annyiféle, Hogy alig választhatok.
Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.
Még csak egymagam valék Tavaly ilyentájban, Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában. Furcsa lesz, ha már ez egy Darabig majd így mén: Esztendőre hármacskán, Azután négyecskén.
Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat.
Én voltaképpen két, szülőkkel rendelkező, mégis árvagyereknek számító lény egyesüléséből születtem, akik gondoskodásban, szeretetben, kényeztetésben, megadott szabadságban rám zúdítottak mindent, ami valaha életükből kimaradt.
Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.
A második házasság: a remény diadala a tapasztalat felett.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló